A profi futball olyan, mint a háború. Aki túlságosan korrekt, az elveszett.

Rinus Michels

Bár az Arsenal mindent megtett, hogy róluk szóljon a Premier League harmadik fordulója, tulajdonképpen ez az ágyúsok meg a tehenesek belügye, meg aztán túlzott jelentősége összességében nincs is. Talán Wenger kérhetne némi lótápot a kollégától, hátha gyorsabban futnak majd a fiúk, de legalább a szőrük legyen fényes, valahol el kell kezdeni a szitává lyuggatott önbizalom újjáépítését, bár talán az is segít, ha legközelebb nem lehugyozzák, hanem mégis inkább szárazon tartják a puskaport. A történelmi égés taglalása helyett minket inkább a Dzeko-féle mesternégyes érdekel, az első, amit City-játékos a PL-történelmében szerzett, és az első, amit Juventus-játékosként nem szerzett, de erről később.

Már a spanyolok is elkezdték, így nem álltunk nehéz feladat előtt, hogy a jól bejáratott rovatainkat tartalommal megtöltsük. Az angolok rangadó-özönnel, a csatárok mesterhármasokkal, a Barcelona kupával, Dzsudzsák sérüléssel és néhány nagyobb csapat meglepő eredménnyel nehezítette ezen a héten a dolgunkat. Lapozás után a RadioQ-val közös vasárnapi műsorunk kivonatát olvashatjátok, hétfői vitaindító gyanánt.

A műsort - kivételesen, de nem először - Garcia bőrmester és Pöte vezette. Amennyiben lemaradtál róla, és bepótolnád, akkor hétfő déltől meghallgathatod az FM 99,5-ön vagy a www.radioq.hu oldalon.

A harmadik forduló még durvábbnak ígérkezik, mint amilyen a második volt: két óriási rangadó mellett összecsap a jelenlegi harmadik és negyedik is. Minden bizonnyal hazudik, aki azt állítja, hogy ebből a fordulóból leginkább a Villa-Wolves meccs érdekli, de azt már tényleg nehéz eldönteni, hogy a Spurs-City vagy a MU-Arsenal lesz a nagyobb mérkőzés. Az átigazolási piac még javában pörög, így könnyen előfordulhat, hogy lesznek olyan szurkolók, gondolunk itt az Ágyúsokra, akiket jobban fognak érdekelni a háttérben zajló események, mint ami a pályán folyik.

Lapozás után pár sablon tipp, egy-két merésszel kombinálva.

Három győztes meccsel a háta mögött veszi Toulouse-nak az irányt a PSG, de véleményünk szerint Pastore talizmánjellegének kiteljesedéséhez pár hetet még várni, addig Ménez és Gameiro összjátéka jelenti a fővárosiak egyetlen valós veszélyforrását. A BL-lázból visszahűlő Lyon a kupaindulót alázó Montpelliert fogadja, amit az a tény tesz érdekesebbé, hogy a vendégcsapat vezeti a tabellát. Mindezek ellenére az 5-4-es szuperkupát ismétlő Lille-Marseille párosításban találhatjuk majd a forduló legtöbb tanulsággal kecsegtető bajnokiját, megtekintése erősen ajánlott.

A jóslatok előtt az U20-as válogatott vébételjesítményét is vesézgetjük, továbbá Integető Hajbókoló Lufiember is készült pár aprósággal.

A '70-es évekbe rángat vissza minket mostanság a Bundás, mivel  a Glabdach olyan játékkal hengerel, amilyennel rég nem láttuk őket. Érdekes ez a hetvenes évekbe vissza-fíling, mivel a nyolcvanas években születtem, de ez senkit nem zavarhat.

A Bayern a szezon talán legkönnyebb meccsén van túl, Dortmundban szintén álmosan tudták le a frankokat, Schaaf egy meccs erejéig sikeresen visszahozta gyermekkorunk Brémáját, csupa érdekes esemény. Ráadásul közben kiderül, Ballacknak a válogatott arcoskodás után lassan klubszinten is kérvényt kell írnia egy búcsúmeccsért. Tehát egy meccsért, ahol legalább pályára léphet.

Hajtás után rendhagyó beharang, mert berliniek és a svábok pénteki randevúja (leírtam, bazmeg, hogy randevú, tényleg leírtam) alatt gyártottuk. Fáradtan, de lelkesen, a világ minden baját kizárva, szívcsakráimat kitárva, akinek nem élnek a szülei, az árva.

Mivel nem hogy a BL, de még a bajnokságok sem indultak be rendesen, orriási jóslatokba bocsátkozni felesleges, azért mi nem múló késztetéssel reagálunk a BL-sorsolásra, mindezt a halálcsoport szó használata nélkül, de még csak azt sem emeljük ki, hogy volt csapat ellen bizonyíthat Juan Mata. Szintén nincs benne a posztban, hogy a Real meg a Lyon már megint, és a sors fintora, mint ahogy Mészöly Kálmánt sem kérdeztük meg a törökök várható szereplését illetően, az oroszországi cudar hidegekre pedig gondolni sem mertünk. Ettől függetlenül panaszra nincs ok, igazából két hurka csoport mellett kaptunk három-négy töményet, és lesznek magyarok is, ezeket a dolgokat karcolgatjuk tovább után. 2011/12 UEFA Bajnokok Ligája.

Még meg sem száradtak az udinei könnyek a Friuliban, még Szabics Imre sem hiszi el, hogy csak az EL-ben fog gólokat vágni ősszel, és még mindig csak a füle miatt nem ér össze Köteles László mosolya, máris sorsolják a BL-csoportokat Monacóban. A huszonkét kiemelthez ezen a héten csatlakozott a tíz sikeres selejtezőt megvívó, így harminckét csapat várja izgatottan, milyen ellenfeleket vet eléjük a sors ezen az őszön. Tapasztalataink szerint, az esélyesek akkor is esélyesek maradnak, ha nehéz csoportba kerülnek, vagyis a sorsolással sem nem fog emelkedni, sem nem fog csökkenni a müncheni fináléra joggal pályázók száma.

Lapozás után megemeljük a kalapjainkat, mondunk lehetséges halál- és szefós csoportot, majd ugyanezt elvárjuk Tőletek is.

Sokfelé a világban a mai napig mágikus tisztelet övezi az Aranycsapatot. Bár felmérések is kimutatták, puszta empíriával megállapítható, hogy külföldön Puskás a legismertebb magyar. Az ötvenes évek futballjáról, nagy alakjairól könyvek, filmek készültek, a futballtörténelem tudósai etalonnak tekintik azt a csapatot, a Puskás-emléktárgyak révén pedig a legenda egy része exportcikké is vált. Az iskolai cserekapcsolatok felbecsülhetetlen hozadéka, hogy különleges figurákkal vet össze a sors: egy ilyen programon keresztül ismertem meg a francia Meddy Ligner-t, aki történelemtanári és futballrajongói mivoltán túl Kelet-Közép-Európa megszállottja, szabadidejében pedig képregényeket, fantasy-sztorikat ír.

Többek közt Puskásról és az Aranycsapatról, minden idők legjobb futballcsapatáról. Interjú.

Beindult a szezon. Vannak már gólok, meglepetések, beragadó és jól rajtoló csapatok. Van még két hét az átigazolásokra is, de a körvonalak már látszanak. A héten láttunk bőven indulatot, játékot, balfaszkodást és meglepetéseket. Lesz szó nemzetközi és magyar futballról is. A szezon elején vannak megérzéseink, amiket a Radio Q-val közös sorozatunkban osztunk meg veletek.

Magát a műsort, pontosabban a tegnapi adás ismétlését 12 órától hallgathatjátok a www.radioq.hu oldalon illetve a 99.5-ös hullámhosszon. A műsor futballról szóló részének összefoglalóját pedig alább olvashatjátok.

A harmadik fordulóval tovább folytatódik a Ligue 1 csapkodó, erőviszony-elemzés és okosságmondás nélküli nyári etapja. A Rémy gólszériájával energizált OM mellett egyaránt első győzelmére hajt a többé már nem pastoreszűz PSG és a visszafogott Lille is. Korzikán újonccsörtére kerül sor, míg a BL-selejtező első felét sikerrel záró Lyon a váratlanul jónak tűnő támadóformáját ezúttal a brestiek pályájára telepítené.

Kétszemélyes beharang következik: Integető Hajbókoló Lufiember, az Allez France! blog szerzője vállalta, hogy ő is kezelésbe veszi a Michelin-csillagos alapanyagokat.

Nem lehet azt mondani, hogy sokáig kellett keresni a lead-hez a figyelemfelkeltő sorokat, hiszen a második fordulóban rögtön lesz két komoly rangadó, egy derbi, és mindez meg lesz még fejelve a két éllovas ütközetével, illetve az első nemangliai PL-mérkőzéssel. Ha jobban belegondolunk, jobb is, hogy nem kezdődik el a spanyol bajnokság, mert senki sem figyelne a hispánokra. A két rangadó keretbe is foglalja a fordulót, amik közül inkább a szombat déli izgat fel minket, mert mindig óriási élvezet két szenvedő nagycsapatot egyszerre látni a pályán.

Lapozás után az idei szezon első teljes fordulójának beharangozója tíz tűpontos tippel, két vendéggyőzelemmel, egy kvázi meglepetéssel, megdöbbentő Spurs-statisztikával és Rooney hajával.

Vele is csak többen vagyunk, mondhatnánk a hazatérő rozsdás műanyagkalapácsra, a Nationalelf-csúfolás egyik legvalószínűtlenebb löwi formájára, de így, hogy Magath igazolta, más a szerszám fekvése. Megkockáztatom, bizonytalanok vagyunk picit, pedig ez nem jellemző. Szóval, ha már a csúfolás jött szóba, jegyezzük meg, hogy a jó Felix pár évvel korábbi önmagát is parodizálja, amikor és ahogyan azt a csapatot szeretné reprodukálni, közben meg komoly arcot vágva Gilardinot nézte ki hozzá. Egyelőre nehéz eldönteni, mit épít(ene) a mester. Annál könnyebb lesz majd eldönteni, amit felépített.

Hajtás után ürülékes utalások nélkül hangolódunk a hétvégi fordulóra, ahol harmadjára fut neki a Bayern, hátha idén először sikerül értékelhetőt produkálni. Efféle tervei vannak a hamburgi és a berlini brigádnak is, miközben Dortmundban kétségbeesetten konstatálták, milyen szar érzés, ha a bajorok pontszámban utolérik az emberfiát. Pfúj.

A Who Ate All the Pies posztja mellett egyszerűen nem tudtunk úgy elmenni, hogy ne görgessük végig, és ne lábadjon könnybe a szemünk. Nem tudtuk eldönteni, hogy mit kezdjünk vele, aztán arra gondoltunk, hogy egy az egyben átvesszük. Felidézte életünknek azt a korszakát, amikor csak enni és aludni mentünk be a házba, esetleg a meccs miatt, ha adta a tévé, egyébként az utcán fociztunk a porban, szabadrúgásokat lövöldöztünk a kerítésnek, tizenegyeseket a tuják közé. Amikor még nem érdekeltek a lányok, a labda volt az egyetlen szerelmünk, gondtalanok voltunk, felhőtlenül boldogok, mielőtt kiűzettek bennünket saját Paradicsomunkból. A futball, amilyennek megismertük és megszerettük, amilyennek megismerik és megszeretik naponta gyerekek ezrei a világ minden táján.

Túl vagyunk egy olyan párharcon, ami bonyolultnak hitt dolgoktól a legegyszerűbbekig sok mindent megmutatott. A Real Madrid összességében közelebb van a Barcelonához, mint tavaly volt. Döntő fölény percekig sem alakult ki a katalánok részéről, míg a Real Madrid az első mérkőzés első negyedében jól meglepte és felülmúlta Guardiola csapatát. Tegnap megvolt a visszavágó, aminek az első 45 perce tökéletes játékot hozott, a második félidő viszont csapnivaló volt, egy-két megmozdulástól eltekintve. Közben azon gondolkoztunk, hogy lehet-e másképp hozzáállni egy ilyen rangadóhoz, mint úgy, ahogy egyesek, ha kell a kíméletlenségig elmenve, minimális tisztelet nélkül a másik iránt. Arra jutottunk, hogy lehet, és voltak is a pályán páran, akik láthatóan kívül tudták helyezni magukat a csapattársaik, vagy épp az ellenfeleik okozta stresszhelyzeteken. A tegnapi előadás olyan volt, mint egy elsőre jól sikerült akciófilm első és második része, ahol a másodikra elfogytak az ötletek, unalmasabb lett a sztori és néhány „hős” csak azért maradhatott, mert kellettek az utolsó jelenethez.

Elolvasom »

Évek óta empátiával vegyes szánakozással figyelem az Arsenal-drukkerek vergődését a sorskivetett jajveszékeléstől a Wenger, takarodj!-on át a na, majd jövőre nekibuzdulásig, bár szerintem az az egészséges, ha a szurkolók az érzelmi skála teljes amplitúdóját átélik a csapattal együtt. Én mondjuk wengerista vagyok, simán bezabálom ezt az alulról építkező self-made man attyityűdöt, meg az ehhez passzoló játékstílust, bár tuti, hogy néhány csonkolással fűszerezett ámokfutást már én is bemutattam volna, méretes Wenger lófaszokat lobogtatva, hogy egy nagy szart vagy gall kakas, te búbánatos aszott majom, elpuhult tyúkanyó vagy otthonkában, semmi több, gürcölsz csak a fazekak között, a féltő gondot meg kend az idegesítően jól fésült fejedre, pancser. De eközben is tudnám, hogy igazságtalan vagyok, a pusztítás romjain ücsörögve pedig csak arra gondolnék, le van baszva, majd jövőre. Hajtás után jó tanulók, jó sportolók, tiszta udvar, rendes ház.

Elolvasom »

Számtalan kérdés vetődik fel Fabregas Barcelonába szerződése okán, kezdve attól, hogy nyert-e ezzel bárki bármit azon kívül, hogy Cesc boldog mosollyal cummanhat régen látott anutája csecsére. Ha azonban a legfontosabb kérdést – érdemes-e hozzányúlni a tökéletesen működő rendszerhez csak azért, hogy a sok pénzért igazolt világsztár beleférjen? - figyelmen kívül hagyjuk, és nem törődünk vele, hogy az utolsó ilyen kísérlet méretes bukóval zárult (Ibra csókoltat mindenkit), azért érdemes legalább megpróbálni megkeresni Fabregas helyét a csapatban. Természetesen nem onnan indítjuk a csapást, hogy Aprajafalva elöljárói közül valaki megsérül, mert úgy túl könnyű lenne, arra teszünk néhány erőtlen kísérletet, hogy Xavi és Iniesta mellé/alá/fölé szuszakoljuk be valahova Fabregast. Elolvasom »

Önmagában a spanyol Szuperkupa elhódítása nem akkora flash, hogy rágörcsöljön a szurkoló, a legtöbb néző valószínűleg inkább arra volt kíváncsi, hogy milyen irányban mozdul el a két mogul. Mourinhónál ugye mindig a második évad a nyerő, Pepnél meg az a kérdés, hogy meddig lehet ugyanazt a drogot árulni, míg a fogyasztókban ki nem alakul a teljes vagy részleges tolerancia. Ez a kérdés különösen úgy érdekes, hogy Sanchéz érkezésével egy teljesen új típusú játékost kell beépíteni, van már Fabregas is, miközben Thaigo Alcántara is összegyűjtötte a kellő számú kopogtatócédulát. Kifacsart egyveleget kaptunk, a Real a Barca erényeit villogtatta, a Barca meg labdabirtoklás és helyzetek nélkül lődözte a gólokat, csak az a mocskos bíró a konstans elem. Tovább után mágnestáblán a spanyol Szuperkupa első meccse, a Real nagy elszalasztott lehetősége.

Mivel a Bundáson és a francia bajnokságon kívül már a Premier League-ben is elkezdődtek a csatározások, elérkezettnek láttuk az időt, hogy a szokásos heti összefoglalónkat - a már ismert rovatokkal együtt - elindítsuk a mostani futballszezonban is. A RadioQ-val folytatott együttműködésünknek köszönhetően továbbra is először szóban foglaljuk össze az aktuális hét - számunkra - legfontosabb focis eseményeit, vasárnap este 8-tól, majd a műsor váza jelenti a másnap reggeli hétindító posztunk gerincét. Amennyiben lemaradtatok - és pótolnátok - a rádióműsort, akkor azt hétfőn déltől, minden további nélkül megtehetitek az FM 99,5-ön, vagy ide kattintva online is.

Lapozás után PL-nyitány, egy ultrafiatal MU, csak két hibátlan német csapat, ex-reálosok, leendő reálosok és persze elklasszikó.

Lassan vége annak az időszaknak, amit felkészülésinek neveznek Európában és ezen a nyáron sem a Real Madrid sem a Barcelona nem szolgáltatott napi szintű meglepetésekkel, ami az átigazolásokat illetve az azok körüli hercehurcát illeti. Mindkét oldalon vannak persze érkezők, de míg a Real már a nyár elején letudta a jelentősebb piaci transzfereket, addig a Barcánál Sanchez és Fabregas – vélhető – érkezése jelentett „csak” csemegét az újságíróknak és a szurkolóknak. Úgy tűnik, hogy a Real háza táján most nyugalom van és az edzőmeccsekre koncentráltak, míg a Barcelonánál eddig is nyugalom volt, amit egyedül Fabregas érkezése zavarhat meg némiképp, de az is inkább csak a találgatók körében. Guardiola majd tudja.
Vasárnap este az új szezon első, naptári évet tekintve pedig az ötödik Real Madrid-Barcelona mérkőzésre kerül sor, a szezon első trófeájáért, amiért egyébként a legkevesebbet kell tenni. A kevésből úgy lesz sok a tennivaló, hogy a Realt vagy a Barcát kell legyőzni hozzá visszavágós párharcban. Megnézzük, mire jutottak a nyáron.

Elolvasom »