Tíz-tizenegy nappal a bajnoki rajt előtt már gyarapodnak az erősítések, körvonalazódnak az erőviszonyok, fogalmazódnak a szokásos kilenc hónapos kérdések, a mennyiségi fogadkozás és a felújuló bizalmi viszony annyira megszédíti a szurkolót, hogy alsóházi tötymörgésre szánt csapatát egy pár pillanat erejéig a bajnokesélyesek táborában látja, satöbbi, satöbbi. Aranya vagy új stadionja lesz előbb a Lyonnak? Sikerre vezetnek-e a katari nagytőkés ambíciói Párizsban? Bírni fogja-e a dupla igénybevételt a kulcsfiguráitól megszabadított Lille vagy ez a Marseille éve lesz? Bajnoki beharang egy címvédővel és három törtetővel.

LYON

Változó koncepciókkal csap bele a Lyon a bajnokságba: a korábbi intenzív piaci jelenléttel és a klubimázs-építéssel szemben a stadionprojekt kiteljesedésére és az új generáció beépítésére megy majd el az év. Aulas arcpirító spórolásba kezdett, egy huncut petákot nem költött még a nyáron - kritikusai szerint a Puellel való jogi viaskodás költségeire tartalékol -, de jó pénzért elpasszolta Toulalant és a legértékesebb csapatrésznek tartott balszárny egyik felétől is szabadulna (Bastosra már nincs akkora igénye a Juvénak, Cissokhót a Pool nézegeti). Lloris távozása igazán megrendítő lett volna, de az ősz toll mellett csak Diakhaté és Delgado távozott.

A fentiek fényében érthető, miért van ennyire szegényes nyara az OL-nek: bár monacói féléve után Mahamadou Diarra hazatérése is napirenden van (a kerettel készül), az eddigi egyetlen erősítést a kölcsönből hazatérő Mensah jelenti. Ahogy az az évértékelőben említésre került, Gourcuff állandó sérülései már a házon belül feljebb lépő Rémi Garde-nak okozzák majd a fejtörést, de nála már valószínűleg megjelenik az, amit elődjénél kifogásoltak. Abban megegyezhetünk, annyira azért nem nagy show a Lyon, hogy ki lehessen spórolni belőle a fiatalokat, meg hát részben nekik építteti a prezident az új otthont: tavaly csak Gonalons és Pied kapott vállalható mennyiségű játékpercet. Az U20-as vébére - a franciák ugye az Európa-bajnokok - nevezett keretben hatan (Kolodziejczak, Fauré, Reale, Grenier, Lacazette, Tafer) képviselik a lyoni utánpótlást, ők jelentik a meghirdetett stratégiai váltás egyik sarokpontját.

PSG

A modern futball szurkolói legtöbbször viszolygással, a csapatot működtetők viszont rendszerint megkönnyebbüléssel követik, ha a szeretett klubot közel-keleti üzletember(ek) és a hozzá(juk) tartozó - olykor kétes hírű vagy titkolt érdekű - konzorcium veszi a tulajdonába. Nem érdemes minősítgetni, Angliában vagy Spanyolországban milyen arculatcserét vont - vagy von - maga után a katari lóvé megjelenése, a párizsi szerepvállalásról mégse a hányinger jut az eszembe, mert ez talán a legjobb dolog, ami a PSG-vel történhetett. Persze, hol nem jön jól a pénz.

Csak éppen a PSG-t nem kell mesterségesen felfújni ahhoz, hogy látható legyen a térképen, elég lesz jól megerősíteni, ugyanis a közelmúltja - a tavalyi bajnokságot leszámítva - gyenge és nyugtalan volt ahhoz, hogy arra bármit is fel lehessen futtatni. Nasszer al-Khelaifi nyugodt, de ambíciózus figurának tűnik, a célja pedig az, hogy újra bajnokká és nemzetközi tényezővé varázsolja a PSG-t és a hirtelen újgazdaggá váló kluboktól eltérően ezt egy, a klubhoz kötődő arccal szeretné véghezvinni. Leonardoról az elmúlt években tonnányi cikk született, főleg edzői kvalitásairól vagy azok hiányáról, de azt kevesen domborították ki, miért is nem való ő igazán edzőnek, amikor egy szinttel feljebb, sportigazgatóként sokkal hatékonyabb - egyben kevésbé megosztó - munkára képes. Bizonyára sokak fejében megfordul a gondolat, hogy ez egy szép, naiv szerkezet így, de Leo valójában fúrógépnek érkezett és Kombouaré napjai meg vannak számlálva a kispadon. Ezért lesz majd érdemes érzékenyebben követni a párizsi eseményeket, a kanakot ugyanis másfél szezonnal ezelőtt lehetett volna utoljára magyarázkodás nélkül meneszteni.

A friss tőkeinjekcióval persze sokkal csábítóbbnak is sikerül láttatni a PSG-t: Gameiro gyakorlatilag hetekkel a felkészülés előtt aláírt (11 millió euro), hétfőre Bisevac, Ménez és Matuidi (együtt 21) szerződtetése is lezárult, de a lista még bővülhet mondjuk a toulouse-i Sissokóval, a Benficától távozó Luisaóval és további brazilokkal is. Komoly fogás lehetett volna az angol másodosztály legjobbjának választott Taarabt, de ő már távolodni látszik. A teljes listát, akikkel szóbahozták a PSG-t, terjedelmi okokból inkább nem csatolnám, de Hazard-tól kezdve Gansón és Lucason át a Serie A-ból mozdíthatónak tűnő csatárokig aztán tényleg mindenki rajta van.

Ménez lényegében sztárigazolásként ment haza a Ligue 1-be - nagyon örül ennek Erding, akivel együtt nyomták a Sochaux-ban -, de a Rómában eltöltött időszak kétarcúsága vagy az érdeklődés hiánya késztette elsősorban a hazatérésre, szerintem a válogatott is mozgatta ezt a klubváltást. Még akkor is, ha őt rendre meghívta tavaly, Blanc sokkal szívesebben válogat hazai terepről, az előző érában hanyagolt Ménez előtt meg ott van az EB, mint élete első felnőtt tornája. Ráadásul Sakhótól Hoarauig egy válogatott gerinc formálódik Párizsban, ahol neki kulcsszerep jut.

Akik ezek után kedvet kaptak a PSG-rajongáshoz, Makélélét és Coupet-t már ne keressék a keretben, mindketten visszavonultak. (Mikor lesz Makélélé-poszt?) Giuly a Monacóval edz - egy-két év még beleférhet a másodosztályban -, Apoula Edelt Disneylandbe hívták, de ő Izraelbe távozott, bárhogy is, ez már önmagában is minőségi javulással ér fel. Az első számú kapus, Douchez a Rennes kapuját védte tavaly.

MARSEILLE

Nagyjából kirajzolja a jövő évi erőviszonyokat a tény, hogy a két legkomolyabb erősítésért az OM és a PSG futott versenyt: csak amíg Ménez a fővárost, a válogatott csapatkapitánya, Alou Diarra a déli meleget választotta. Az évértékelőben az OM szupercsapat-építési szándékairól írtam és ami akkor még nem ködösnek tűnt, az mára tisztán kivehetővé vált. Deschamps ügyesen csipegetett a piacról, egy fél csapatra való játékossal javította föl a keret versenyképességét, így az jobban fest a tavalyinál - még akkor is, ha Heinze és Taiwo már eligazolt és Lucho marseille-i jövőjét is kérdőjelek szegélyezik. A Lorient lerablásából két tétel is az OM-hez fűződik, a gyors, de kemény balbekk Morel és az előkészítésben erős érkező Amalfitano. A védőként és szűrőként is príma Nkoulou a Monacót, Bracigliano meg a Nancy kapuját hagyta ott.

Az érkezési oldal összesen alig több, mint 10 millióba fájt, ami szinte aprónak tűnik a tavalyi Rémy-Gignac-művelethez képest. DD-nél mindig a középpálya a leghangsúlyosabb és itt most túlkínálat van, durván tíz játékosa versenyez arra a három (sérülésektől függően öt) posztra, így pár ember elengedésére (Cissé, Kaboré és Abriel lesznek azok) simán számítani lehet és még az ő távozásuk után is dús marad ez a csapatrész. Az Ayew-fivérek betörése újabb fiatalok előtt nyithatja meg az első csapat keretét, az előkészületek alapján a gólt is szerző Chris Gadinak és a balszélen bárhol használható Sabónak lehet leginkább esélye. Amióta francia posztokat írok - most indul a harmadik év -, ez az erősítéscsomag tűnik a legösszeszedettebbnek az OM részéről.

LILLE

Csak és kizárólag a címvédés lehet egy bajnokcsapat célja, de ez az utóbbi években egyiknek sem sikerült, a Lyont a Bordeaux, őket a Marseille váltotta, most pedig a Lille aranyára ácsingóznak a fentebb kivesézett csapatok. A példásan szuperáló csapategységből három kulcsfigura is távozott, így az északiak vesztét érző szakemberek érthetően jobban hallathatják magukat és inkább párizsi vagy újra marseille-i ünneplést vizionálnak. Igazából úgy vagyok a Lille BL-őszével, ahogy a Portóéval: sokkal érdekesebb lett volna a tavalyi garnitúrát nézni, mint azt, mit alkot az új, immáron Rami, Cabaye és Gervinho nélkül.

Nyilvánvaló, hogy a négy klub közül a legnagyobb veszteséget (igaz, 23 millával nőtt a kassza)a Lille szenvedte el, mégse lehet késlekedéssel vádolni a klubvezetést, mert a három távozó helyén keletkező ürességet még a felkészülés előtt igyekeztek felszámolni. A középső védő posztjára ketten is érkeztek, Rozehnal a télen, a régóta kerülgetett Basa pedig most. Cabaye utódja a nem szerény rutinnal - többek közt BL - bíró Pedretti, Gervinhóé pedig a tavaly bravúros őszt produkáló Payet lett (aki sokat vacillált a párizsi ajánlatán is, végül a BL-t választotta, nyomában pedig elindult a St-Étienne szétrobbantása). Payet és Pedretti csatlakozása elsősorban az irányítói minőségben és pontrúgásoknál jelenthet előrelépést, Payet mindamellett rendkívül gyors játékos, Hazard-ral kiválóan meg tudják majd oldani Moussa Sow kiszolgálását.

A nigériai Enyeama érkezése csak azoknak okozott ijedtséget, akik nem tudják, ki a Lille kezdőkapusa, az OM-mel bajnokságot nyerő Bonnart érkezése a jobbhátvéd posztján képez tartalékot, Frau helyén pedig az utánpótlásból felzárkózók - vagy a Nantes-tól megcsípett Rodelin - kapják majd a félórákat. Rudi Garcia tavaly cserebere csapattal nyomta végig az EL-t, de ezt a BL-ben már nem fogja - és talán nem is akarja - majd eljátszani, a kupaszereplésbe pedig bele fog rogyni kicsit a társaság. Ez azért is érdekes, mert a Lille nem kifejezetten jó rajtoló csapat: rendre a bajnokság középső szakaszában szokott kilőni, leghamarabb tehát akkor tudjuk majd lemérni ennek a felújított csapatnak az erejét, ha túlesik a csoportkörön.

Szuperkupa

Bár a az első bajnokik időpontja augusztus 6., a Szuperkupára már szerda este sor kerül, újkori hagyomány szerint egy másik kontinensen. A bajnok Lille és a Ligakupa-győztes OM első idei tétmeccsére a marokkói Tangerben kerül sor (kedvcsináló video az OM honlapjáról), akit érdekel, ne mulassza el - a szerkesztőség minimum egynegyede más jellegű afrikai élményeket választott erre az estére.

Az első forduló meccseire való tippelés jogát az kapja, aki elsőként jelentkezik kielégítő válasszal a ligue1.nst@gmail.com címen. A kérdés nem egyszerű: milyen kapcsolat van Tanger és a magyar futballtörténelem között?