ELŐHANG

Neville bőg, a lelátón rázza mezét;
Messinek Rio csúszik alá.

A jobbszélen sebesen járt
Figo a Camp Nou Stadionban hajdanán.
Labdákat tekert, hol favágó tenyész
S a tizenhatos felett
Ronaldo bólintott a labda felé.

A jobbszélt akkor bejátszotta ő,
S fakadt assziszt és cselló
Jegyzőkönyvben, eredményjezőn,
S újságpapíron másnap
Ott termett az anyag.

Míg a könnyű ösvényről a gaz
Veszélyes útra tért: az igazat
Lökte sivárabb ég alá.

Busquets setteng, gyűrűzik
Szelíd, alázkodó,
Vidics tombol a pályán, ahol
Iniesta tébolyog.

Neville bőg, a lelátón rázza mezét;
Messinek Rio csúszik alá.

Új Döntő kezdődik, két év telt el a jövetele óta, s most az Öreg Piás is újjáéled. S íme! Guardiola a padnál ülő edző: jegyzetei az összehajtott megkülönböztetők. Most van Rosell uralma, most tér vissza Pep a Wembleybe. Lásd Versenykiírás 5. és 7. fejezetét.

Párharcok nélkül nincs haladás. Területszűkítés és Átadás, Játékintelligencia és Állóképesség, Passz és Szerelés: ezek kormányozzák a meccs kimenetelét.

Ilyen tényezőkből fakad az, amit a futballszurkoló Jó és Rossz meccsnek nevez. A Jó a könnyen élvezhető, s az Észnek engedelmeskedik. A Rossz élvezete a Játékból fakadó tevékenység.

A Jó a Rövidpassz, a Rossz az Erőfutball.

A VÖRÖS ÖRDÖG SZÓZATA

A sportriporterek és futballsznobok mind a következő téves tanokat hirdetik:

1. Hogy a Játék két valóban létező Elvből, ti. Védekezésből és Támadásból áll.
2. Hogy a Rossznak nevezett Erő egyedül a Védekezésből ered, s hogy a Jónak nevezett Játékintelligencia egyedüli folyománya a Támadás.
3. Hogy az a Csapat mindörökké bűnhődni fog, amely a Védekezést részesíti előnyben.

De ezeknek a tételeknek éppen az ellenkezője igaz:

1. A Védekezés nem különíthető el a Támadástól: amit Védekezésnek nevezünk, az a Támadás egy része,
2. A Játék az egyedüli élet, és alapja a Védekezés; a Játékintelligencia a határa, külső kerülete a Játéknak.
3. A Játék Örökös Gyönyör.

Akiknek elnyomják a játékát, azért engedik, mert a játékuk elég gyönge ahhoz, hogy megtörjék azt; s a fékező értelem bitorló módon kormányozza a vonakodókat. A zabolába tört játék lassankint tétlenné válik s végül csak a játék árnyékává halványul.

Ezt a történetet írja le a Az isztambuli csoda, ahol a kormányzó értelemnek Benítez a neve.

Carlo, az égi seregek vezére, Ördög, vagy Sátán néven szerepel itt, gyermekeinek neve pedig Kaká és Crespo.

Benito könyvében viszont Benítez viseli a Sátán nevet.

Mert ezt a történetet mindkét fél kisajátította magának.

Beníteznek valóban úgy tűnik fel, mintha száműzték volna a Játékot; de Carlo állítása az, hogy Benítez bukott el, s abból alkotta a Támadást, amit a Védekezésből orzott.

Megmutatkozik ez a félidőben, ahol Benítez imádkozik Shanklyhez, küldje el Hamannt, vagyis a Játékot, hogy a középpálya Játékintelligenciára építhessen. Mert Shankly nem más, mint az, aki a lángoló tűzben lakozik.

Tudni kell, hogy Benítezből Isztambul után Rafa lett. De Dalglishnál Shankly a Végzet, Gerrard az öt serlegből született Játékintelligencia, Carra pedig puszta Űr!
Jegyzet. Shankly bilincsben beszélt a nyilvánosság előtt, de szabadon a Boot Roomban. Ennek oka, hogy igazi edző volt és az Erőfutball pártján állt, bár maga nem is tudta.

AZ ERŐFUTBALL KÖZMONDÁSAI

Videózáskor okulj, edzésen oktass, félidőben értekezz.

Hajtsad csapatodat az ellenfél csontjain át.

A Trükközés gazdag és csúf vénlány, akinek az Eredménytelenség udvarol.

A törött láb megbocsát a becsúszónak.

Aki a trükközést szereti, zavarjátok a cirkuszba.

A szorgalmas védőnek nincs ideje bánkódnia.

Ameddig csapatod maga erejéből emelkedik a tabellán, nem mondhatod túlságosan magasnak a röptét.

Sérült csatár nem áll bosszút, ha megbántják.

A legfenségesebb cselekedet: másvalakit gólhelyzetbe hozni.

A vesztes csatár a bírót okolja nem magát.

Gyönyör szerez vezetést, fájdalom nyer meccset.

Csatárnak gól, fedezetnek támadás, védőnek győzelem.

Egy tért ölelő átadás betölti a végtelenséget.

Az öltözőben gondolkodj, a meccsen cselekedj, este étkezz, éjszaka aludj.

A kiállítás teszi a mérkőzést simává, de a nehéz győzelem a Géniusz útja.

EGY EMLÉKEZETES LASSÍTÁS

Xavi és Iniesta velem ebédelt, és megkérdeztem, hogyan merik oly kereken kijelenteni, hogy csak a Barcelona játssza a futballt; nem gondolták-e, hogy félreérthetik szavaikat, s ezzel alkalmat adnak a megtévesztésre? Xavi felelt: - Nem láttam a Játékot, nem is hallottam, véges testi érzékeléssel; de passzaim mindenben felfedezték a végtelent, s én akkor rájöttem, s ez továbbra is a játékfilozófiám, hogy a tiqi-taqa a Játék hangja. Ezért nem törődtem a következményekkel, hanem megtettem, amit tettem.

- A játékfiozófia tehát olyanná teszi a mérkőzést, amilyennek gondoljuk? – kérdeztem én erre.

- Minden passzjátékosnak ez a véleménye – felelte Xavi -, s a hőskorban a játékfilozófia hegyeket mozgatott meg; de nincsenek sokan, akiknek ilyen erős a játékfilozófiájuk.

Most Iniesta vette át a szót: - A Dunai Iskola tárta fel először az igazi futball alapelveit; aztán egyik futballnemzet egyik elvet tartotta eredendőnek, a másik más elvet. Mi, Barcelonában azt tanultuk, hogy a Tiqi-Taqa az alapelv, minden egyéb csupán származékos. Ezért vetettük meg más országok futballját, ezért jövendöltük, hogy minden más Játék végül a mi Játékunktól eredőnek fog bizonyulni és a Tiqi-Taqának fog adózni: ezt óhajtotta a mi nagy edzőnk, Cruyff, alapelvei ezt idézik fel oly szenvedélyesen, mondván, hogy így győzi le ellenfeleit és nyer kupákat. Annyira szerettük a Játékunkat, hogy az ő nevében megátkoztuk a környező népek futballját; kontároknak nyilvánítva őket; a köznép azt a tanulságot vonta le ebből, hogy végül minden csapat be fog hódolni a Barcelona játékának.

- És mint minden erős játékfilozófia, ez be is teljesedett – tette hozzá – mert minden nemzet a Barcelona játékában hisz, s a Barca futballját imádja. Lehet-e ennél nagyobb alávetettség?

Nem csekély csodákozással hallgattam szavait, s az igazat megvallva meg is győztek. Ebéd után megkértem Xavit, ajándékozza meg a világot magánéletének részleteivel; azt felelte, semmi olyan nincs, ami értékében az ismertekhez fogható. Azt is megkérdeztem, miért lakik édesanyjával harmincéves kora után is. – Ugyanazon okból – felelte -, amiért az emberek behódoltak a Barcelona játékának.

Erre Iniestától tudakoltam, miért evett macskákat, és miért játszott oly sokáig a pálya bal oldalán? – Azért, hogy másokat is a Barcelona szemléletéhez emeljek – válaszolta. – Az észak-itáliai játékosok is ezt a gyakorlatot követik, s vajon jó játékos lehet-e az, aki nem hallgat edzőjére, vagy játékfilozófiájára, csak azért, hogy könnyűvé és kényelmessé tegye a felkészülést?

A régi hagyomány, hogy a Barcelona játékát előbb, vagy utóbb le fogják taszítani a trónról: színigaz, amint ezt Albionban hallottam.

Mert a lángok között álló kárókatona parancsot fog akkor kapni, hagyja el őrhelyét a Mersey partjánál; s amikor ez megtörtént, az egész tiqi-taqa elemésztődik, végtelennek és szentnek bizonyul, míg most véges és romlott képet mutat.

Mindezt a játék tökéletesülése fogja magával hozni.

De először ki kell irtani azt a nézetet, hogy az erőfutball független a támadástól; ezt Albion módszereivel fogom elvégezni, mert becsúszásokkal támadok, amelyek Albionban egészséges és gyógyító hatásúak: leolvasztják a hisztis felszínt, s feltárják az alatta rejlő férfit.

Ha a játék formái megtisztulnának, minden játékos úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: férfinak.

Mert a néző bebörtönözte önmagát, amíg végül mindent nagyfelbontású tévéje képernyőjén át lát.

EGY EMLÉKEZETES LASSÍTÁS

Meglátogattam egy edzőközpontot Albionban és néztem, milyen módszerekkel adják át ismereteiket egyik nemzedékről a másikra.

Az első pályán egy edzőt láttam, amint csontszilánkokat vitt le a pályáról; a pályán egy csapatnyi serdülőjátékos rugdalta egymást.

Az edzőteremben egy védő nyomott fekve, társai pedig pakolták neki a súlyokat.

A harmadik pályán egy középpályás rúgott hosszú labdákat, aki végtelen távolságról is odatalált a csapattársa lábára; többi játékostársai pedig megpróbálták letámadni.

A negyedik pályán dühös csatárok lőttek kapura, élő folyadékká változtatva a kapuban ugráló embert.

Az ötödik pályán pályamunkások szórták a fűmagot a földre. A hatodik pályán felgöngyölték a gyepszőnyeget és vízelvezető rendszert fektettek le.

A Legendák, akik az angol futballt Játékká nemesítették, most látszólag csupán az emlékezetünkben élnek, valójában a Játék és minden Akció forrásai.

A Játék egyik oldala tehát a Támadó, a másik a Védő.

A Védő úgy látja, mintha a Támadó ki lenne szolgáltatva neki. Valójában nincs így: a Védő a játéknak csupán töredékeit szemléli, s ezeket képzeli egésznek. De a Támadók nem futballoznának többet, ha a Védelem nem fogadná tengerként magába a Játék minden egyes rezdülését.

- Hát nem csak a rövidpasszt játszók támadnak? – kérdezik egyesek, mire az én válaszom ez: - A Játék csak játszó futballistákban él és működik.

Ez a kétfajta játékos mindig megtalálható a földön, és természettől fogva ellenfele egymásnak. Aki össze akarja békíteni őket, magát a játékot igyekszik megsemmisíteni.

A bunda kísérlet a kétfajta játékos összebékítésére.

Jegyzet. A Fair play sem egyesíteni, hanem szétválasztani akarta őket. A Fair play megkívánja a játékostól, hogy a mérkőzés során tanúsítson maximális erő – és teljesítménykifejtést, még akkor is, ha csapata már elérte a kívánt eredményt.

EGY EMLÉKEZETES LASSÍTÁS

Egy Barcelona-szurkoló jött és így szólt hozzám: - Ó, te szánalomra méltó, ostoba fiatalember! Ó, milyen brozalmas, ijesztő az állapotod! Gondold meg, milyen unalmas, élvezhetetlen meccseket kell nézned, ha tovább haladsz ezen az úton.

- Talán megmutatnád, milyen meccseket kell néznem – feleltem én –, együtt elmélkedhetünk majd rajta, s meglátjuk, melyikünk meccsei kívánatosabbak. Minekután elvezetett engem egy parkolón keresztül egy stadionba, onnan le a játékoskijárón, egy folyosón át, a végén egy öltöző volt. Átmentünk az öltözőn, s egy lépcsőhöz érkeztünk. Lassan másztunk felfelé a kanyargó lépcsőn, míg egy vetítőterembe nem értünk, melynek falán hatalmas képernyő nyílt meg. Karfákra támaszkodva álltunk a képernyő előtt, de én megszólaltam – Ha úgy tetszik, kapcsoljunk az Arsenal meccsére és meglátjuk, működik-e ott is a rövidpassz. Ha te nem is vagy hajlandó, én megteszem. – Ne légy ilyen vakmerő, ó, fiatalember – felelte a Barcelona-szurkoló. – Ezen a csatornán maradunk, s hamarosan meglátjuk, milyen sors vár reád, mihelyt elkezdődik a mérkőzés.

Vele is maradtam s leültem egy kényelmes székbe. Társam a táviránytóba kapaszkodott, amely jobb markában csüngött a mélységbe. Lassan a stadionba kapcsoltak: szinte lángokban állt, mint egy égő, füstölgő város. A megnyitóünnepség után felálltak a csapatok és elkezdődött a mérkőzés. A pályán és a lelátón játékosok és szurkolók gránátvörös-kék és fehér mezben, zsákmányuk után kúszva, amely a végtelen magasságba repült, vagy inkább úszott, lesből támadó állatok borzalmas, ijesztő alakjaiban. Tele volt velük a lelátó, telisded-tele. Vörös Ördögök ezek, s a lég hatalmasságainak hivatnak. Megkérdeztem társamat, hol az én kijelölt helyem a stadionban? – A fehér mezesek között – felelte.

Most azonban a lelátóról hullámzás tört elő és szántott végig az egész stadionon, s mint a tenger, ijesztő zúgással hömpölygött. A képernyőn nem látszott más, csak a hullámzás, de a pályára kapcsolva egy nagyon kemény ütközést láthattunk, amely után a fetrengő Busquets gyűrűző pikkelyei emelkedtek és zuhantak alá. Végül a pálya szélén egy fura sipka tűnt föl, pár méterre az oldalvonal mellett. Gyorsan futott, mint a cselező Messi, majd két izzófejű biztonsági ember fluoreszkáló mellénye villant fel – a sipka füstölögve menekült előlük. Most ébredtem rá, hogy annak a bélféregnek a feje jelent meg; kezében lóbált zászlóját vörös és sárga csíkok barázdálták, mint a tigris homlokát. Csakhamar pólóját is megpillantottuk a dühöngő, tajtékzó biztonsági emberek között – gyorsan szelte a pálya métereit, s a szellemi lét teljes hiányában rontott Rooney felé.

Barátom, a Barcelona-szurkoló visszament az öltözőbe. Egyedül maradtam, s ekkor a jelenet véget ért, én pedig átkapcsoltam a Scottish Premier League idényösszefoglalójára, s a közönséget hallgattam, akik daloltak, ekképpen: „Menj tovább a szélben, menj tovább az esőben, akkor is ha álmaidat fújja szét.”

De én fölkeltem és megkerestem az öltözőt, s ott találtam a Barcelona-szurkolót, aki csodálkozva kérdezte, hogyan tudtam otthagyni a meccset?

- Mindazt, amit láttunk – feleltem -, csak te élvezed felhőtlenül, mert amikor elmentél, én a skót bajnokságra kapcsoltam, s a közönség énekét hallottam. De most már láttuk, milyen meccsek jutnak nekem, megmutassam azt is, hogy neked milyenek?

- A Barcelona-szurkoló nevetett ajánlatomon, de én hirtelen erőszakkal karon ragadtam és nyugat felé röpültem vele az éjszakában, amíg csak Németország fölé nem értünk. Innen egyenest Manchester felé vettük az irányt, ahol kezembe kaptam Sir Alex legjobb palack borait, majd délnek fordultunk és túlhaladva Franciaországon, leszálltunk Barcelonában. Itt megpihentünk, majd kiugrottunk a Ramblára.

- Itt van a te helyed – mondtam –, ezen a téren, ha ugyan térnek nevezhető. Csakhamar hét tapas bárt pillantottunk meg, egyikbe be is léptünk. Egy sereg férfi volt benne, nőkhöz hasonló fajzat, derekukon lánccal. Vigyorogva kapdostak társaik után, de nem mindig érték el egymást. Láttam azonban, hogy számuk néha megszaporodik, s ilyenkor az erősek megragadják a gyengéket, s vigyori képpel előbb párosodnak, majd felfalják a tapast. Egymás testére helyezték a falatot, ezt előbb vigyorogva, látszólag gyöngéden csókolgatták, de később szintén felfalták. Itt-ott egy-egy férfi nagy élvezettel csipegette az ételt saját hasáról. Annyira undorító volt, hogy inkább átmentünk a szomszédos bárba, ahol Barcelona-meccset néztek, s innen kihoztam az élő adást szolgáltató kábelt, mely a tiqi-taqát adta az embereknek.

- A képzeleted megtévesztett engem – mondta a Barcelona-szurkoló. – Szégyellheted magad.

- Egymásra erőszakoltuk látásunkat – feleltem én –, de rád kár időt vesztegetni, hiszen te egyedül a tiqi-taqát ismered.

Az Ellenszurkolás az igazi Barátság.Mindig azt tapasztaltam, hogy a Barcelona-szurkolók, hiúsággal telve, egyedül önmagukat tekintik futballértőnek; öntelt arcátlansággal beszélnek magukról így, s ez a rendszeres okoskodás eredménye.

Guardiola például azzal dicsekszik, hogy mindaz, amit játszat, új – pedig csak az eddigi stílusok összefoglalása vagy tartalomjegyzéke.

Egy edző egyszer bajnokságot nyert a Videotonnal, s mivel kissé bölcsebb volt játékosainál, elbizakodott és azt képzelte magáról, hogy hét edzőnél is bölcsebb. Ez történt Guardiolával is: feltárja az ellenfelek balgaságát, leleplezi a hibáikat, míg végül azt képzeli, hogy mindenki a Barcelona imádója, és ő az egyetlen ember a világon, aki képes kupákat nyerni.

De halljátok, mi az egyszerű tény: Guardiola egyetlen új játékelemet sem talált ki. Többet mondok: csak a régi elemeket játszatja újra.

S most halljátok, mi ennek az oka. Ő szinte csak a Barcelonában játszott, és nem tárgyalt angolokkal, akik gyűlölik a rövidpasszt – önteltsége megakadályozta ebben.

Guardiola csapata ily módon csupán az eddigi taktikákat összegzi és ízelítőt ad a fenségesebb játékfelfogásról – de többet nem.

Mondok még egy nyilvánvaló tényt. Bármely közepes tehetségű edző felkészítheti ezt a csapatot gépies módszerekkel Cruyff vagy Michels stratégiája alapján, s e játék egyenértékű lesz Guardiola művével.

De ha ezt megtette, ne mondja, hogy különb mesterénél, hiszen csak Sissokónak ad labdát.

EGY EMLÉKEZETES LASSÍTÁS

Vörös Ördögöt láttam, az 549-es szektorban, egy lelátón ülő Barcelona-szurkoló előtt tűnt fel, s a Vörös Ördög ezt mondta:

- A rövidpasszt imádni annyi, mint megbecsülni a passzolási készséget a játékosokban, mindenkiben tehetsége szerint, a legjobban passzolókat részesítve a legnagyobb szeretetben. Akik irigylik, vagy rágalmazzák a nagy passzjátékosokat, azok gyűlölik a rövidpasszt, mert más játék nincsen.

A Barcelona-szurkoló majdnem elfehéredett, mikor ezt hallotta; de lassan erőt vett magán, előbb piros-sárga, végül szivárványszínű lett az arca, s ekkor mosolyogva válaszolt:

- Ó, te Favágó! Hát nem csak a rövidpassz a játék? Nem Cryuff által vált-e láthatóvá? S nem Cryuff fektette le a totális futball alapelveit? És vajon mi a többi szurkoló? Nem csupa bolond, hozzá nem értő és semmiség?

- Törd szilánkokra a United-szurkolót – felelte a Vörös Ördög –, akkor sem vered ki belőle a United szeretetét. Ha Cruyff a legnagyobb edző, őt kell a legjobban szeretni. De ő szúrta ki és állította a csapatba Guardiolát, s mint ilyen, felelős azért, ami Guardiola alatt történik. Nem gúnyolta-e ki a rivális edzőt és ezzel a fair playt? Nem játszik-e csapata arra, hogy megtévesszék a játékvezetőt? Nem alkalmazzák-e rendszeresen a színészkedést, hogy emberelőnyt harcoljanak ki? Nem teszik-e mindezt azért, hogy megkönnyítsék a dolgukat? Mondom néked, nincs olyan csapat, amely ne szegné meg a szabályokat. Cruyff csupa fair play volt, s szíve sugallatának engedelmeskedett cselekedeteiben, nem a szabályoknak.

Mikor a Vörös Ördög befejezte, láttam, hogy a Barcelona-szurkoló sírva fakad, letépi mezét s mint Cockney Red éled újjá.

Jegyzet. Ez a Barcelona-szurkoló, aki így Vörös Ördöggé vált, nekem benső barátom. Gyakran nézünk együtt meccseket a passzjátékot, vagy az erőfutballt elemezve, ezeket az elemzéseket az olvasóközönség meg is fogja kapni, ha jól viselkedik.

Megvan nekem az Erőfutball Bibliája, amit a közönség mindenesetre megkap, ha akarja, ha nem.

Egyazon Törvénye van a Csatárnak és a Védőnek: az Elnyomás.

Természetesen Blake mester klasszikusának találtam meg az eredeti értelmezését, Nagy László, Babits Mihály és Szenczi Miklós fordításának segítségével, köszönet mindannyiuknak.