NST
NST a facebookon
Twitter
Friss kommentek
Archívum
Iratkozz fel
Kereső
Szabályok

Itt találod, hogy merre hány méter:

FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK

Linkek


NST
Mocskos Barcelona!
Írta: mocsing | 2011. máj. 25. 12:00

Közeledik a BL-döntő, tehát elő kellett vennünk jól bejáratott, megbízható műszereinket, melyek segítségével tudományos igényű elemzést készítettünk arról, hogy miért okozna morális kataklizmát az egyes csapatok szombati győzelme.

Az egy dolog, hogy Barcelona városa a férfiszerelem melegágya, – aki sétált már a Ramblán, csak megerősítheti ezt – mi azonban nem akarunk ezen a homokozós témán rugózni, egyrészt mert ez most nem Bundesliga-beharang, másrészt ez mindenkinek a magánügye, harmadrészt pedig kétségtelen, hogy a vélt vagy valós erkölcsi fertő a csapat legpozitívabb tulajdonsága (lenne).

Mondhatnánk azt, hogy a csapat, meg ez az egész spanyol-dominancia az orvostudomány csodája, de ha történelmi léptékben figyeljük ezt a hegemóniának csúfolt – egyébként vak tyúk-elven működő – pünkösdi királyságot, rájövünk, hogy az egész nem több egy merevedési zavarnál, amely most a világfutball ágyékán állt be.

Hajtás után megpróbálunk nyugodtak maradni, bár nem lesz egyszerű.

Edzőjük nemhogy nem bírja a nyomást, ha rendes kollégával találja szemben magát, egyből úrrá lesz rajta a féltékenységi roham, és „pszichológiai hadviselés” fedőnévvel olyan hisztit vág le, hogy azt nem csak Antonio Cassano, az óvónők réme irigyelheti meg, de Bangkoktól San Franciscóig az összes traveszti sírva kérné a receptet, ha tudná, hogy a BL-interjúszobában kell keresni a nőiesség kvintesszenciáját.

Nem mehetünk el szó nélkül az utóbbi években megjelent vadonatúj népcsoport, a katalán-magyar mellett sem, akiknek fonnyadt lelke és eltorzult agya képtelen megérteni egy olyan ország viszonyrendszerét, amely 1500 kilométerrel van odébb, és amely több mint fél évezreddel ezelőtt alakult meg különböző tartományokból létrejött királyságok uniójaként, és személyes sértésnek vesznek minden alkalmat, amikor „lespanyolozzák” fogadott testvéreiket. Nos, nekik üzenjük, csak így ismeretterjesztő adalékul, hogy az Oleguer-féle bohócokat leszámítva, a katalánoknak bizony van spanyol identitásuk (is) – nem véletlen, hogy Piqué sem a királynét köpte le, hanem a szomszéd tartomány ékkövének ex-elnökét.

Nem meglepő módon egyébként ez az új etnikum kommunisták, Orwell-rajongók és Barcelona-szurkolók találkozásából jött létre – és természetesen ez utóbbi csoport alkotja a populáció 99%-át. A Barcelona-szurkoló fő problémája, hogy nem érti, miről szól ez a sportág, ezért képes egy olyan csapatnak szurkolni, amelynek vezérét valószínűleg már kiskamasz korában megkörnyékezte a papbácsi, így érthető módon nem a Sounness-Keane-Gattuso vonalat vitte tovább a lelkem. A Barcelona-szurkoló a faszába felpréselt tamponnal várja, hogy a nemspanyol klubok  védői is beálljanak a sorba és egy százas zewát elhasználva bámulják Messi vonaglásait, ahogy azt otthon minden jóravaló, szefós bekk meg is teszi készséggel és a végén óriási megtiszteltetést érez.

Bármely, átlagosnál sikeresebb futballklub és szurkolói iránti együttes ellenérzés korábban is létező fogalom volt, gyűlölni lehetett már sok mindent és mindenkit, de a Barcelonával és azzal a kizárólag szamurájkard-nyitogató stílusban nyilatkozni képes réteggel megismerkedve, amely pállott hereszagot árasztó delíriumában kinevelte halott lelkében ezt a félvallást, immáron a sztratoszférába emelkedtünk. És nem mozdulunk, semmi nem mozdul. De legalább azok a ráncolt homlokkal prezentált vélemények ritkulnak már, miszerint Övrebö tulajdonképpen a Chelsea-nek fújt, ha jobban megnézzük.

Ebben a történetben nem az a legszomorúbb, hogy a neo-hungarokatalán pojácákról elmondhatjuk azt, amit senki másról, azaz hogy rosszabbak még az arsenalosoknál is, hanem ama szimbiózis, amelyben az Egyetemes Jóérzés csecséből tej helyett vért szívó trollhad és az őket hátulról (igen, a seggükön keresztül) tápláló főcsatorna éldegélnek. És irritálnak, de ez náluk benne van az előzőben is.

Az a klub, amely tényleg képes önnön felsőbbrendűségét egy UNICEF-feliratra visszavezetni, nekünk kicsit mindig olyan marad, mint az az ember... áhh, hagyjuk ki ebből az egész témából az ember szó valamennyi ragozatlan és ragozott alakját, szóval mint az a cég, amely fizetett hirdetésben hívja fel a figyelmet előző éves adakozásaira – ennek keretében egyébként három zsírkrétakészletet is adott egy hűvösvölgyi magánóvodának.

Simogatja a lelkünket tehát ez a motívum is. Simogatja a lelkünket minden komment az ál-értelmiségi nyöszörgés közepén a gonosz Joséról, nem beszélve azokról, amelyek okosan felépítve próbálják elmagyarázni az elmagyarázhatatlan elméletet a Nou Camp varázslatos hangulatáról. E mellett egyébiránt nyilván semmi szükség semmilyen bírói segítségre, de hát perverz állat mindenki, aki ilyet lát Pepikéék meccsén meccsein mindegy egyes kurva meccsén, ahol nagyobb a tét, mint a "hányszor kényszerítőzzük ki a kapust?"-mottójú bajnokikon.

És ha valaki még mindig nem lenne meggyőzve, mert mondjuk kómában van vagy ilyesmi, annak juttassa be Gregory House valamilyen alternatív módon az elméjébe a lenti csodát – még ha nem is olyan régen volt egy kommentelőpajtás (név nélkül, persze, de megfejtések megérzések jöhetnek a mocsing pont nst kukac gémélre), aki kijelentette: erre itt lent a tisztább játék érdekében van szükség.

Mindannyian rengeteget tanultunk már az NST-ből, amire csak egyetlen eklatáns példa a fenti mondat.

Száz Barcelonát, ezeret! És még sok millió hasonló szurkolót nekik.

Címkék: barcelona, mocskos, mocskoshajrá
Kommentek: 395 komment

Eddig 395 komment érkezett

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá a bejegyzéshez. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.