Kisajtoltuk Hajbúbé Pistiből, hogy a meccs után is dobjon össze nekünk egy vendégposztot, alább az ő helyszíni gondolatait olvashatjátok. A Nagy Duett: mielőtt bárki azt hinné, hogy arról lészen most itten szó, hogy Majka manchesteri marcona martalócai hogyan kufircoltak a katalán kamarazenészek Claudia kegyeiért kórussal, gyüjjék a letaglózó valóság: persze, hogy még mindig a BL-döntő a téma. Az internet biztosította névtelenségbe burkolózást maximálisan kihasználó szerző a már kihunyófélben lévő vasat ütéseivel megpróbálja újra felforrósítani, így aztán sújtás, akarom mondani hajtás után posztolónk a múltba nézve a jövőbe látna, nem találja fel a spanyolviaszt, de megalkotná a viaszspanyolt, Sir mentén felfedi, miért nem jó, ha egy lovag lovagias, sőt, átrobog majd a sorok között maga Michael Schumacher is, egészen addig, amíg egy angol Hentes el nem üti. Ám mindenekelőtt válaszolnék arra a közérdeklődésre számot tartó kérdésre: buzi-e vagy? Elolvasom »

Az eredetileg eltervezett forgatókönyvből nagyjából semmit sem sikerült megvalósítani, sőt a végére úgy néztünk ki, mint az evangéliumi szegénységet hirdető zarándokok leszakadt kordélya a Camino végén, valami elaggott szamárral. Egyrészt, mert az ötödik meccs végére a tűző nappal vegyes tüdőembólia mindenkinek lilára aszalta a fejét, másrészt mert az eredetileg várt tíz csapat helyett az utolsó napon, sőt utolsó órában történt visszamondások miatt csak hatan maradtunk. Ha már így alakult, ez egyébként nem volt teljesen rossz leosztás, körmeccs alapon így is kiadta a csapatoknak az öt meccs, ráadásul ennél igazságosabb rendszert nem nagyon lehetett volna kitalálni. Három torna, hatvan meccs és 249 gól után megszületett a Budai Ászok, a Jégen Sikló Szinkroncsikló (JSSZ), az NST, a Szigetelők, a Team Suna, és az Új-Babylon részvételével zajló  master grandiozo finale Derby della NST győztese: a Budai Ászok csapata. Képes beszámoló.

Túl vagyunk az utolsó olyan hétvégén, ami jelentős eseményeket tartogatott még az idei klubszezonban. Ezek közül nyilván a Bajnokok Ligája döntője emelkedett ki, így szinte kizárólag erről volt szó a Rádió Q tegnap esti sportműsorában is. Alaposan kielemeztük a szombat esti mérkőzést, és a hallgatók is ehhez szóltak hozzá leginkább. Kassai Viktor méltatása mellett. Próbáltunk hibákat és erényeket keresni, és nem nagyon volt vita, de egy-két dolog magunknak is csak a műsor közben tűnt fel a meccsel kapcsolatban. A műsorban ezen kívül beszéltünk még teniszről, kézilabdáról és Forma 1-ről is. 12 órától hallgatható az ismétlés a www.radioq.hu oldalon vagy a 99.5-ös hullámhosszon.

Semmilyen nyitott kérdés vagy hiányérzet nem maradt a Bajnokok Ligája 2010/11-es idényének a végére, a Barcelona látványos, nyomasztó fölénnyel telepedett a trónra, miközben mindenki bizonyított valamit. Guardiola azt, hogy végérvényesen a legnagyobbak között van a helye, nem csak generációja legjobb csapatát rakta össze, hanem történelmi távlatban sem lehet majd kihagyni a munkáját. Messi azt, hogy vita nélkül a világ legjobbja, és a tétmeccsek csak fokozzák a kedvét. Ferguson azt, hogy mindig képes a maximumot kihozni a csapatából, és hogy az Úristen kedvéért sem adja fel az elveit. Mourinho visszahozta a Realt a legszűkebb elitbe, miközben a Spurs és a Sahtyor játszotta a feltörekvő tehetség hálás szerepét, a Schalke pedig az elmaradhatatlan meglepetés csomagot tette az asztalra. A sztereotípiák rombolásáért nem csak a döntőben látott Barca, de az Inter is bőven kitett magáért: összességében az olasz bajnok meccsei voltak a legfordulatosabbak. Van Persie és Pepe kiállítása a kötelező bírózásnak adott alapot, Bale, Özil és Chicharito pedig végleg beárazta magát a jövő emberének. Kerek, egész BL-évadunk volt elvarratlan szálak nélkül,  jóleső érzésekkel feszülünk neki a sorozat utolsó mágnestáblájának, köszönjük mindenkinek, aki velünk követte a meccseket.

Mondhatjuk, hogy alaposan körbejártuk a témát. Áthoztuk, és tovább ápoltuk a régi hagyományokat, ami a Mocskos és a Hajrá posztokat illeti, ráadásul most csatlakoztak hozzánk a Népsport vezérszurkerei is, akik Amikor kivertük a... posztokkal készültek a BL-döntőre. Bemutattuk a két csapat útját a döntőig, elemeztük a döntőjüket taktikatörténelmi szempontból, helyszíni képriporttal támadtunk Londonból, végül Blake segítségével megidéztük a két futballkultúra kozmikus ellentétét, így nem is maradt más hátra, mint hogy a szerzők is elmondják néhány mondatban, mit várnak a ma esti meccstől. A tippeléstől valamiért iszonyúan fázunk, de azért mindenki kiprésel magából egy végeredményt is, hogy legyen mivel szembesíteni a végén. Idei utolsó BL-beharangunk a hajtás után, a meccshez jó szórakozást mindenkinek.

"Neville bőg, a lelátón rázza mezét;
Messinek Rio csúszik alá."

A szöveges interjú – vagy inkább beszélgetés – mellé képes anyagot is forgattunk Hajdú B. Istvánnal még a kiutazása előtt. Elsősorban személyes élményeiről, helyszíni tapasztalatairól és persze az előttünk álló döntőről kérdeztük, de azt is megtudhatod, hány BL-győztes csapatot tud felsorolni 30 másodperc alatt.

A napokban elkezdtük szorosabbra vonni a kapcsolatunkat kedvenc sportriporterünkkel, Hajdú B. Istvánnal. Készítettünk vele videós interjút is, de megegyeztünk abban is, hogy ha ideje engedi, bejelentkezik az NST kedvéért Londonból is, hogy olyan bennfentes infókkal lásson el minket, amiket senki más nem tud. Ez a dolog olyan jól sikerült, hogy a mintegy ötven perces beszélgetést a United edzésén a partvonalon állva bonyolítottuk le, és közben olyan mondatokkal szakította félbe, hogy „Na, ilyen nem lesz holnap: Obertan lőtt egy irgalmatlan nagy gólt!”. Hajtás után lesz szó a két döntős csapat karakteréről, a kezdőcsapatokról, és az abból következő haditervekről, és bármilyen furcsa, szóba kerül Czibor Zoli, és a magyar pólóválogatott is. Elolvasom »

Ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk az előző döntő taktikájáról, némiképp felidéznénk a 2009-es körülményeket, és a mögöttük húzódó történelmi hátteret, mert csak így tudunk bármiféle jóslatba bocsátkozni a holnap döntőt illetően, de enélkül az előző összecsapás tanulságait sem lehet levonni. Sőt, tulajdonképpen még így sem. A két csapat alig változott, mégis teljesen más döntőre lehet számítani, tulajdonképpen az egyetlen dolog, ami biztos, hogy bármely edző is nyerjen, mindenképp a legszűkebb elit tagjává válik. Guardiola két győzelem + egy elődöntője három év alatt szinte példátlan, míg Alex Ferguson harmadik BL-győzelmével beérné a szigetországi managerek rangsorában a Liverpool legendáját, az 1977-ben, 78-ban és 81-ben is BEK-et nyerő Bob Paisleyt. A szovjet iskola, Charles Reep, a totális futball, a 2009-es döntő és a pillanatnyi helyzet fekszik a bonckésünk alatt, tovább után a döntő mágnestáblája, vagy valami olyasmi.

A szokásoknak megfelelően tegnap megmondtuk, miért ne szurkolj a BL-döntő két résztvevőjének, ma azt olvashatod, miért fogja minden kétséget kizáróan egyik, illetve másik csapat nyerni a trófeát.

Létrejött a talán leginkább várt BL-döntő a világ két legjobb csapata között, melyen elsősorban nem is a Barcelona és a Manchester United, hanem a futball két legmeghatározóbb fejlődési irányának csúcsképviselője játszik majd. All-around atléták a labdaszerelmesek ellen, borostás férfiak a kölyökképű csibészek, kemény öklök a virtuóz ujjak ellen. Mégis nyilvánvaló, hogy szombat este az egész világ – legalábbis azon része, amelybe egy csepp tisztesség szorult – a Manchesternek drukkol majd. Nem csak azért, mert ahogy korábban is említettük, a világnak erkölcsi kötelessége a futball ősatyja mellé állni, és megragadni minden lehetőséget, hogy viszonozzák a csodát, amit a szigetországtól kaptak. Hanem azért is, mert a Manchester United mind klub-, mind játékos szinten megtestesíti a futball minden jelentős értékét, a Manchester United mindaz, ami az angol válogatott már hosszú ideje csak szeretne lenni. Mert a Manchester United a modern futball prototípusa. Mert szívesen meghallgat az ember egy világzenei merengőt is, de mégis csak az a riff az igazi, amelyik leszakítja az arcod.

A szokásoknak megfelelően tegnap megmondtuk, miért ne szurkolj a BL-döntő két résztvevőjének, ma azt olvashatod, miért fogja minden kétséget kizáróan egyik, illetve másik csapat nyerni a trófeát.

Nem a Barcelona változott. A csapat ugyanolyan zseniális, mint két évvel ezelőtt, talán csak még erősebb lett azóta, hiszen pofátlanul fiatal tagjai érettebbek, és/vagy világbajnokabbak lettek a Manchester Uniteddel való legutóbbi találkozás óta. Valahogy mégis megváltozott a közhangulat a Barca körül. A Rijkaardtól sújtott, a Real Madrid gonosz felhője alól kitörni igyekvő csapat mezéből nemcsak azért adtak el kétszer annyit, mert gyönyörű futballt játszott, hanem mert könnyű volt szimpatizálni a Legkisebb Királyfit meggyőzően alakító klubbal is. Az elmúlt években a csapat sokat tett azért, hogy ez a címke lekerüljön a hátáról, és a helyére arannyal azt hímezze, hogy „Legyőzhetetlenek vagyunk, szevasztok!” Ennek köszönhetően egyrészt megnőtt –  és ugyanannyira fel is hígult – a Barca szurkolótábora, másrészt bárki állt is a másik oldalon, egyre forróbban gyűlölt minket. Elolvasom »

Közeledik a BL-döntő, tehát elő kellett vennünk jól bejáratott, megbízható műszereinket, melyek segítségével tudományos igényű elemzést készítettünk arról, hogy miért okozna morális kataklizmát az egyes csapatok szombati győzelme.

Az egy dolog, hogy Barcelona városa a férfiszerelem melegágya, – aki sétált már a Ramblán, csak megerősítheti ezt – mi azonban nem akarunk ezen a homokozós témán rugózni, egyrészt mert ez most nem Bundesliga-beharang, másrészt ez mindenkinek a magánügye, harmadrészt pedig kétségtelen, hogy a vélt vagy valós erkölcsi fertő a csapat legpozitívabb tulajdonsága (lenne).

Mondhatnánk azt, hogy a csapat, meg ez az egész spanyol-dominancia az orvostudomány csodája, de ha történelmi léptékben figyeljük ezt a hegemóniának csúfolt – egyébként vak tyúk-elven működő – pünkösdi királyságot, rájövünk, hogy az egész nem több egy merevedési zavarnál, amely most a világfutball ágyékán állt be.

Hajtás után megpróbálunk nyugodtak maradni, bár nem lesz egyszerű.

Közeledik a BL-döntő, tehát elő kellett vennünk jól bejáratott, megbízható műszereinket, melyek segítségével tudományos igényű elemzést készítettünk arról, hogy miért okozna morális kataklizmát az egyes csapatok szombati győzelme.

Röviden összefoglalva: a Manchester United és holdudvara az emberiség söpredéke. A náci Németországhoz hasonlóan gyűri maga alá a tömegeket, sorra csatlakoznak táborához gerinctelen és gyáva embertársaink, akik nem képesek szembeszállni a gonosszal. Nem véletlen, hogy a klub eredeti szellemiségéhez hű rajongók inkább újraalakították a csapatot, minthogy ezt a szörnyet támogassák hétről hétre, és az sem véletlen, hogy Nagy-Britannia leggyűlöltebb klubjáról van szó, vagyis a Sátán erőivel szemben szerencsére a jó oldal is odateszi magát, mert érzi, hogy komoly a fenyegetés. Senkit nem szeretnénk megriasztani azzal, hogy erről a förtelemről beszélünk, de meg kell mutatnunk embertársainknak, hogy mekkora veszély fenyeget.

Legyünk őszinték, a United ősszel mutatott játéka alapján nem sokan gondolták, hogy május utolsó hetében Rooney-ék döntőbe vezető útjával kezdünk el ráhangolódni a 2011-es Bajnokok Ligája fináléjára. A 2010 végén még döcögős MU aztán kezdett egyre masszívabb lenni, élre állt a Premier League-ben is, majd körről-körre a BL-ben is imponáló magabiztossággal takarították el maguk elől ellenfeleiket. Ahogy a Barcáról, úgy róluk is elmondható, hogy igazán komoly ellenállást csak a helyi riválisuk tudott kifejteni rájuk.

Lapozás után átvesszük az angol bajnok tucatnyi BL-meccsét a 2010-11-es szezonból, és egy kicsit elemezzük a szombatra várható keretüket is.

A Barca úgy vágott neki a 2010-11-es BL-nek, hogy az elmúlt év legemlékezetesebb párharcán az Inter megfosztotta őket a címvédés lehetőségétől, Mourinho a katalánok legyőzésével legitimálta helyét a legnagyobbak között, hiszen – ha csak tudat alatt is – de a Portóval szerzett címét sokan inkább csak kifutott eredménynek, szerencsés jobbhorognak tekinthették. Az elmúlt három szezonra elmondható (beleértve a mostanit is), hogy a Bajnokok Ligájának nem a végső esélyesek találgatásáról szól, sokkal inkább az a kérdés, ki tudja megverni a Barcelonát. Messi & Co. a sorozat megkerülhetetlen szereplője, arasson egy csapat bármilyen győzelmet, mindig ott marad a kérdés: vajon ez mire lesz, mire lenne elég a Barca ellen. Éveken keresztül tartotta magár a mantra, hogy mit tud ez a csapat, ha igazán komoly ellenféllel találkozik. Mostanra ez megfordult, és minden klub számára az a kérdés: mit tudnak, ha Európa legkomolyabb csapatával találkoznak?

Elkezdődött a Roland Garros, a Girón már a hegyeket róják, ezekből mindenki sejtheti, hogy lassan véget ér a fociidény is. Már megszokhattátok, hogy hétfő reggelente egy tematikus összefoglalóval kezdjük a hetet, ami a RadioQ-val közös sportműsorunk rovataira épül. Most is igyekszünk átfogó képet nyújtani a topligák elmúlt százhatvannolc órájáról, kitekintünk a magyar vonatkozású eseményekre, és kiosztjuk a januárban alapított Aranylabdánkat is.

Lapozás után a huszadik hét esszenciája Gerával kezdve, Mezey mosolyán át, egészen van Persie-ig.

Hihetetlen, de még olyan csapatot is találunk a lecsendesült Serie A-ban, amelynek két, igen fontos célja is van az utolsó fordulóban. A Laziónak győznie kell Leccében, és közben reménykednie, hogy a Milan becsületből lecsapja az Udinesét, de arra minimum figyelnie kell, hogy ne kapjon ki délen, hiszen ebben az esetben akár még az a tragédia is előfordulhat, hogy a kifejezetten jó szezon végén a Roma megelőzi, és csak 6. lesz, pedig az 5.-nél lejjebb egyszer sem állt idén. A fent említett Udinese ennek ellenére már csak elcseszni tudja, erős a gyanúnk, hogy a mindkét félnek tökéletesen megfelelő döntetlen lesz a végeredmény Udinében. Hátul és középen már mindent tudunk, még olyasmik történhetnek, hogy a Palermo megelőzi a Juvét a 7. helyen, ehhez viszont az kell, hogy az élcsapatok ellen általában megtáltosodó torinóiak kiszopjanak otthon a Napolitól. Idei 38., azaz utolsó beharangozónkat a szokottnál is gyöngyebb betűkkel írtuk. Elolvasom »

Az nem fordulhat elő, mint az olasz bajnokságban, hogy minden magyar játékos kiesik csapatával az első osztályból, de az még igen, hogy az egyik jövőre a másodosztályban szerepel, ha marad jelenlegi klubjánál. Pintérék vannak rosszabb helyzetben, de Vadóczéknak is lehet még bajuk. Jelenleg hármas holtverseny van az 5-7. helyeken, ami pedig az Európa Liga szempontjából érdekes. Több meccsnek is van kisebb-nagyobb tétje, úgyhogy idén utoljára beharangozzuk majd figyeljük a la Liga eseményeit. Minden meccsen szombaton lesz, amiknek tétje van, azok este 10 órakor kezdődnek.

Megnyerte a kupadöntőt, soros bajnokiját is sikerrel hozta le, így a duplázás kapujába érkezett a Lille két fordulóval a bazár bezárta előtt. Hat pontnyi (és nyolc gólnyi) fórt a világon egy csapat se adna le, amelyik ezt képes megtenni, azt a klublicensz visszaadására kellene kötelezni, sporttelepét pedig közhasznú intézménnyé kellene átalakítani. Obraniak és Gervinho jóvoltából egy hét leforgása alatt mindkét sorozatot a fővárosban nyerhetik meg az északiak, miközben a BL-helyre hajtó PSG igyekszik majd korrekt, de nem különösebben jámbor vendéglátóként asszisztálni az eseményekhez. Monacóban ég a ház, Bölöniék valószínűleg magukkal húzzák a néhány éve BL-döntős klubot a második vonalba - helyükre az abszolút újonc Évian-Dijon páros készül.

Vasárnap hét órakor zárulnak a Premier League idei küzdelmei, és azon kívül, hogy tudjuk, ki az első és az utolsó a tabellán, még számos megválaszolatlan kérdés maradt. Az élmezőnynek a harmadik és az ötödik helyről kell még döntenie (az előbbi BL-főtáblát, az utóbbi Európa-liga indulást jelent). Bár, az ezekhez kapcsolódó mérkőzések is hordoznak magukban izgalmakat, igazi horror a kiesés elleni küzdelemben várható. Öt csapatból kettő végtelenül szomorú lesz a meccsek végére, és mivel végtelen lehetséges kimenet van, szinte lehetetlen megjósolni melyik három csapat szurkolói fognak hétfő hajnalig bennmaradást ünnepelni.

Lapozás után vázoljuk a jelenlegi helyzetet, ismertetjük a szabályokat és eljátszunk pár valószínűsíthető kiemenettel.