Minden a legnagyobb rendben van Bundásországban, múlt héten sem történtek csodák: a Dortmund megnyerte, a Bayern fogcsikorgatva felkapaszkodott a dobogóra és rúgkapál hátra, hogy senki ne előzhesse meg – idén ez a  rúgkapálás maradt nekik, ezt is érdemlik. Bár aggasztó módon a Wolfsburg nem akarja az igazságot. Különösen Kinhöfer nem akarta, jutalma egy baldahinos koporsó 6-os osztályzat Kicker bácsitól.

A Hamburg tovább szerencsétlenkedik, rosseb se érti, mi folyik ott, de végső soron szórakoztató, ahogy nyáron az értékek aprópénzre váltása is izgi lesz, mielőtt még a következő dilettánst leültetik a padra.

Hétvégén Magath újra  wolfsburgi padról mérgelődik, ráadásul ezúttal a Schalke ellen, ami szintén mulattató, nagy vonalakban annyira, mint az egy hét múlva következő Henynckes gegen Bayern. Már várjuk nagyon, de addig is itt van ez a csomag, bajorországi rangadóval például, nem beszélve a Stuttgart-Lautern Kellerduellről.

Három körre elég gólt és beszédtémát hozott a BL tegnapja és tegnapelőttje, de a második legjobb sorozat is a végjáték felé araszol. Bár Robben szellemi ürüléke pár hete vastagon beterítette (beárazta, kackac) az EL-t, épp itt az ideje, hogy így a legjobb nyolchoz érve komolyan vegyük egy portugál házidöntő gondolatát. Miután az elitosztályt képviselők többsége az olaszok mintáját követve kihullott, már csak a Villarreal mentheti a becsületet a helyeket kisajátító második vonallal szemben. Tegyük túl magunkat a fájó érdektelenségen és kapcsolódjunk be, Dzsudzsákék túrája rögtön a témakör elejére kívánkozik. Négy pár, négy tipp.

Tervezgettem már ezt a témát egy ideje, de nem gondoltam, hogy egy vasárnap délutáni enbéegyes bajnoki katalizátorként is funkcionálhat a megírásához, főleg ha a célszemély pályára sem lépett. Azon az álmosító, dermesztően visszafogott színvonalú meccsen, amelyen az enyéimnek egy korszerű, koherens támadás megoldhatatlan feladatot jelentett (Loki-Győr 1-1), eszembe jutott a télen szerzett gyémántunk, Eugene Salami és vártam, hogy gólra éhesen játékra jelentkezzen a felezővonalnál.

De nem így történt.

A BL-től elég életidegen módon szinte az össze párharc lefőtt még a visszavágó előtt, egyedül az angol háziderbin maradtak nyitott kérdések. Kiderült, hogy Guardiola hiába ódzkodott a Sahtyor elleni meccstől, a Barca továbbra is külön ligában játszik Európában, miközben kiderült az is, hogy Guardiola nem hiába ódzkodott a Sahtyor elleni meccstől, mert ezek a srácok mocskosul tudnak focizni, a Barca kivételével bárki ellen lett volna esélyük, el is keresztelhetjük őket Kelet-Európa MKB Veszprémjének. Ha dögunalmat nem is, de mindössze néhány feszült percet hozott a Chelsea – MU, melynek elsődleges csúcspontját az jelentette, hogy egy számunkra is meglepő fordulattal Strigo, a Stretford End szerzője tűnt fel a Digi stúdiójában. Úgy tűnik, nem véletlenül zsebelték be a Népsport első negyedéves különdíját a bloggertalálkozón. De visszatérve: az ösztönös zsenik hozták tehát a meccseket; a Barcát nyilván nem kell magyarázni, Rooney pedig olyan klasszis, amilyenje a Chelsea-nek nincs. Nem mintha nagy dolog lett volna bepasszolni a ziccert, de amikor nagyon kellett a játéka, Vazza megint odatette magát.

Mivel mérés, és számolás nélkül nem érdemes hozzáfogni olyan bejegyzés szerkesztéséhez, mely a világ legjobb futballjáról szól, megkértem egy pajtásomat, hogy végezzen el egy fizikai kísérletet. Azért nem én tettem meg, mert nem voltam hajlandó ekkora igénybevételnek kitenni az idegrendszeremet, meg egyébként is hitelesebb a dolog, ha szakember kezébe adom az ügyet. Kíváncsi voltam, hogy ugyanazt érzi-e, a kísérlet során, mint bármely sporttárs, aki nem rajong a Barcelonáért, de mégis végig kell szenvednie a meccsüket. Nos, tökéletesen beigazolódott a feltevésem, mely szerint az élőben végigfintorgott mégegypassz pontosan úgy hat az antiblaugrana szervezetére, mint művelt zenei újságíróra a meggondolatlanul előkapart halálos mágnes.

Elfeledett érzés a tévében meccset nézni, ugyanakkor visszatértek a régi szép idők: kanapén elnyúlsz, kutya füle az egyik, hideg sör a másik kezedben, laptop az öledben, ahol streamen megy a másik meccs. Csak a biztonság kedvéért, hiszen ott a címvédő fogadja a nyolcaddöntősök közül leginkább kilógó német bányászokat, akik már talán nem esnek ki a Bundesligából, de az Inter tutira agyonveri őket. Aztán negyedóra sem kell, már némítod is le a tévét, és hangosítod fel a FoxSports kommentátorait, akik előbb hörögve veszik tudomásul, hogy Dehan (muhaha!) Sztankovics beveri az év gólját, aztán tébolyultan ünneplik a támadófocit a hátralevő 89. percben. Közben Madridban egy ostoba kiállítás miatt elveszett a valódi meccs reménye, és lassan, de biztosan kivérzett a vágóállat sorsára jutó Tottenham.

"Mindenki arról beszélt a meccs előtt, hogy..." - szól az ötletes, újszerű felvezetés, de mi lenne, ha az egyszer valami frappáns fordulat kerülne a közvetítések elejére a betonbiztos félmondatok helyett? Amiről mindenki beszél, természetesen egy huncut részlet erejéig nem kerül szóba, két hasábot is megtöltenek a semmitmondó esélylatolgatások, itt-ott a frankót is megmondják a szakértők, amihez aztán nyilván közük sem lesz, mert az első öt percben már beszakad a gondolatok logikai íve és az okosság látszatának lőttek. Van egy pár perc a pályára vonulásig, a stoplik már az öltözőfolyosón kopognak, lássuk, ki miről diskurál ezekben az impulzusokkal teli pillanatokban.

Az 1996-97-es volt a Bajnokok Ligája ötödik kiírása, és összességében a 42. és egyben utolsó sorozat, amelyet még a BEK alapelvei szerint rendeztek, tehát csak az egyes nemzetek bajnokcsapatai vehettek rajta részt. Tőlünk ezúttal is a Novák Dezső vezette Ferencváros futott neki a lehetőségnek, és bár a körülményekhez képest nem volt magasan a léc, nagyon simán levertük, mégis emlékezetesre sikerült a folytatás – több okból is. Eközben a nemzetközi futballvilágot még mindig a Juventus tartotta a markában, de ahelyett, hogy az elődöntőt követően újabb erődemonstrációt tartott volna, a döntőben lúzerrekordot állított be, a BL-trófeát pedig a B. Dortmund kaparintotta meg. Ez volt egyébként Németország első BL-trófeája az újraegyesítést követően.

Káprázatos Serie A-fordulón vagyunk túl, a rangadók játéknapja hozott mindent, amit az ember egy kiélezett olasz giornatától elvár. A Madonninán a Milan komoly lépést tett a bajnoki cím felé úgy, hogy elsősorban taktikailag múlta felül a címvédőt, a Napoli-Lazión főszerepet kapott a bíró is, de a szezon egyik legjobb meccsét tolták a felek, a Szicíliai Derbin a Catania edzőt buktatva verte agyon a Palermót, a Juventus pedig úgy látszik, minél inkább válságban van, annál inkább kettővel nyer Rómában. Nem mehetünk el szó nélkül egy másik olasz sajátosság, a bunda mellett sem, a bebukott Chievo-Sampdoria mellett volt még legalább két olyan eredmény, amire kevesen számítottak. Hajtás után az év hülyesége, az év meccse, és az év bundája gyöngybetűkkel. Elolvasom »

2011 eddigi legszórakoztatóbb hetén vagyunk túl. Kedden még válogatott meccsek jelentették a történést, hétvégén pedig már zakatoltak a nemzeti bajnokságok. Az irányított olasz hétvége mellett parádézott a MU, kikapott a Real és még egy Fradi-Újpest is jutott a jó időben. A RadioQ-val közös sportműsorunkban foglalkoztunk az amszterdami 5-3-mal, majd állandó rovataink segítségével panoráma képet készítettünk az európai topligákról.

Amennyiben lemaradtál a tegnap esti élő adásról, akkor déltől még meghallgathatod az ismétlést idekattintva vagy az FM 99.5-ön, de addig is lapozás után a műsor írott kivonatát olvashatod.

Két hét szünet után folytatódnak a bajnoki küzdelmek szerte Európában. Kicsit olyan ilyenkor mintha sokkal több idő telt volna el a legutóbbi forduló óta. Vissza kell szoktatnunk a szemünket a klubmezekhez, nem azért mintha annyi válogatott meccset néztünk volna végig, hogy elfelejtenénk, ki hol kapja a fizetését, de mégis a ritkábban látható nemzeti csapatok teljesen átveszik a főszerepet a klubfutballtól, hogy aztán mindenki újra otthon készüljön a csapatával. A szünetben nem változott a különbség, továbbra is 5 pont van a Barca és a Real között, kiesőhelyen pedig a Hercules, az Almeria és a Malaga található. Ma este 22 órakor rendezik a tavasz egyik legnagyobb rangadóját, a Villarreal-Barcelona meccset. Sérülések, újsághírek előzik meg a mérkőzést, de a Barcához hasonló játékot próbáló Villarreal elleni meccs mindezek ellenére fontos is és jó is lehet.

Elolvasom »

Túl sok van még hátra ahhoz, hogy mindenről döntőnek nyilvánítsuk a 31. játéknapot, inkább csak olyan lesz, mint a bringaversenyek sprintbefutói előtti helyezkedés. Mert sprintbefutó lesz, az egyre biztosabban látszik: a hétvégén összecsapó Milan-Inter páros mellett még ott sertepertél szélárnyékban a Napoli is. Egy emelettel lejjebb a BL-helyekért következik óriási rangadó, az Udinesét némiképp reménytelenül üldöző Lazio Nápolyba utazik, miközben a megállíthatatlannak tűnő friuliak Leccében lépnek pályára. Rangadónak néz ki elsőre a Roma-Juventus is, de mostanra ennek a meccsnek már szinte csak a rómaiak számára van tétje, a Juventusnak ugyanis győznie kellene a fővárosban ahhoz, hogy megmaradjon a leheletnyi reménye a BL-re, de ez az előjelek alapján nem tűnik valószínűnek. Levezetésként itt van a jobbára bűnözőkkel azonosított sziget két csapatának rangadója: Szicílián most a Catania lesz a vendéglátó. Elolvasom »

Hét forduló van még hátra a Bundás idei szezonjából, ami alatt három esemény várható eltérő lefolyási sebességgel: a Dortmund megtart legalább egy pontnyi előnyt, mert ennyire nem lehetnek szerencsétlenek, továbbá a Bayern valahogy bejön a dobogóra, mert a világ egy része szerint ennek így kell lennie, végül a Wolfsburg – egyelőre bizonytalan módon, de – megússza a kiesést, mert Magath nem eshet ki, bár ezt is csak egy kis szelete a bolygónak véli így.

A lényeg, hogy kezdődik, azaz hogy folytatódik. Közbeharangozunk, ahogy a kolléga is említette. Végre enni kapnak az éhezők.

Márciusban egymást érték a nagy meccsek, de az élboly nem sokban változott. Egyedül a PSG esett ki a BL-helyeket célzó játékból, de nem feltétlenül a Vélodrome-ban elszenvedett vereség, inkább a hullámzó performansz miatt. A Lille előnyét már nem veszélyezteti semmi, se nemzetközi kötelezettségek, se komoly ellenfelek: az alsóház felét kell majd ledarálnia Rudi Garciának az aranyhoz, noha már az eddigiekkel is bőven rászolgált arra, hogy a padon tartsák. A két Olympique között továbbra is ott sunnyog a Rennes, belőlük bármi lehet, még BL-induló is.

A jóslatok mellett szó lesz Blanc-ról is, aki újoncot avatott a válogatott szünetben: a tengerész ígéretesebben debütált, mint bárki az elmúlt öt-tíz évben.

Válogatott meccsek után és európai kupacsatározások előtt vagyunk, ezért nem is bánjuk annyira, hogy nincsenek világraszóló rangadók ezen a hétvégén. Ennek kicsit ellentmond, hogy a tíz párharcból alig tudunk olyat mutatni, amelyik előre lefutottnak tekinthető. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a pár hete még kiesőnek elkönyvelt csapatok masszív menekülésbe kezdtek, így a Championship indulás réme még a kilencedik Sunderlandet is simán fenyegeti. Ennek fényében óriási harcot várunk a Unitedek londoni összecsapásán és a Stoke-Chelsea-n is, de a jó formában lévő Poolnak is véres vizeletet jósolunk az Albion otthonában.

Lapozás után a szombati nyolc és a vasárnapi két mérkőzés tippjei - mondatokba öntve.