Ebből az egészből az lesz, hogy a Barcelona és a Real Madrid jövő évi mérkőzései előtt, alatt és után sem a foci játssza majd a főszerepet. Amúgy is mindig minden erről a két klubról szól, erről a két edzőről, és az ő játékosaikról. Mivel nekik ez az életük, néha elfelejtik, hogy ez elvileg szórakozás és szórakoztatás lenne. Azzal odáig semmi baj, hogy ki milyen taktikával, passzív vagy aktív játékkal próbálja kihozni magából a legtöbbet, próbálja elérni a lehető legjobb eredményt. Gyerekes az egész, felnőttesnek álcázva. A hétvégén megint lehet, hogy fognak akkor futballozni Spanyolországban, de a média ezzel csak elvétve hajlandó foglalkozni. Mi viszont megnézzük, hogy mi történik a hétvégén. Főként a nemzetközi szereplésért folytatott csaták lesznek érdekesek, azok közül is talán az Espanyol-Bilbao emelkedik ki, de a Villarrealnak is van mit bizonyítania a hétközi alázás után.

Elolvasom »

Annak ellenére, hogy a Bundesliga nem a start pillanatában dől el, mint a spanyoloknál a nevezett-e idén a Barca?-kérdéssel, nem is nokiás dobozok árnyékában, mint az olaszoknál, mégis, idén a friccparti ért véget a leghamarabb. Legalábbis a király megvan, azon már nem izgulunk. Kilenc év után ismét a BVB viheti haza a salátástálat.

Variálhatnánk bárhogyan ezt a történetet, lenne is rengeteg érvem, miért torz ez a kép, amit a méhek sikere majdnem a Bundásra rajzolt (így, hogy nem tizenponttal vezetnek, csak majdnem), de ez azon semmit nem változtat, hogy senki nem szólhat egy büdös szót sem. Nem csak nem érdemelte volna meg más, hanem ők meg is érdemelték. Respekt für den BVB.

Hajtás után három dolog a 2010-'11-es szezon bajnokához meg az egész kontextushoz.

Az első ötből négyen egymás ellen játszanak a jubileumi harmincötödik fordulóban, ami pokoli izgalmakat ígérhetne, ha nem lenne egy balpénisz Arsenalunk, egy botladozó Spursünk, egy télen focizni elfelejtő Chelsea-nk, meg egy minden körülmények között nyerni képes Unitedünk. A csillagok kedvező állásának köszönhetően a forduló nyertese a City lehet, aki a ligautolsó West Hamet fogadja, de könnyen előfordulhat, hogy a Poolnak is valós esélye lesz vasárnaptól az EL-hely megszerzésére.

Lapozás után tippek, anyák napja és májusegy.

A Teteje és az Alja már készen van, a Milan bajnok, a Bari kiesett, de még bőven van miért harcolni, hiszen előbbit egyáltalán nem mindegy, milyen sorrendben követik a versenytársak, és hogy utóbbihoz kik csatlakoznak. Négy fordulóval a vége előtt már minden giornatát döntőnek nevezhetünk több szempontból is, ez a mostani például a negyedik, utolsó BL-hely sorsáról határozhat, hiszen a Lazio nemcsak a Juve szemét nyomhatja ki végleg, de leszakíthatja a Firenzébe  utazó Udinesét is. A Bariba utazó Roma számára még él a BL-remény, és persze jó lenne beelőzni a városi havert is, a Juventus pedig nemcsak magával, de a negyedik helyre ácsingózókkal is nagyon jót tenne egy római győzelemmel. Hátul még csak látszólag dőlnek el dolgok a bennmaradási rangadókon, az utolsó fordulókban egymást agyalják a hátsó traktus tagjai, úgyhogy ott bőven vár még ránk izgalom. Elolvasom »

Ha van fordulópontja az idei bajnokságnak, Taiwo furcsa, Ligakupa-győzelmet érő gólja mindenképp az kell, hogy legyen. Ahogy legutóbb írtuk, egy másik aranyhoz is elég muníciót is adhat a Ligakupa-győzelem a Marseille-nek és azzal, hogy a feltűnően sokat hibázó Lille végleg kiengedte a kezéből az irányítást, április végére helyreállt a világ rendje és az OM visszakerült a tabella tetejére. Miután a Rennes teljesen leállt, Puel a párizsiakkal harcol meg a dobogóért menesztése előtt. Az alsóházban szinte mindenki a másik sarkát taposva menekül, de lassan a második kiesőt is megnevezhetjük, hiszen a Lenstól irtó messzire került a bennmaradás. Felettébb kellemetlen, hogy épp ezt az elöl-hátul izgalmas végjátékot árnyékolja be egy, a héten kipattant botrány.

A Margit híd átadását is meghaladó csúszással, nagy pironkodva jelentkezünk a III. NST-kupa selejtezőinek összefoglalójával, ráadásul még most is a szikár tényekre szorítkozunk leginkább. Ez rossz. Jó hír viszont, hogy az egyre gyalázatosabb mélységekbe süllyedő klasszikók árnyékából kilépve végre igazi futballcsemegéhez juthat a minőségi dózis után remegő szurkoló: május 21-én kerül megrendezésre a master grandiozo finale Derby della NST, eljön az igazság pillanata, megszületik a terek királya, a mindig eggyel több mindentvivő bemondás jogos tulajdonosa. Lássuk a rettegés arénájába érkező csapatokat, akik a korábban megrendezett selejtezőtornákon kivívták a lehetőséget: Baráti Bőrlabda, Budai Ászok, Ich habe fertig, Jégen Sikló Szinkroncsikló, NST, Q-pac, Rába-soul, Szigetelők, Team Suna, Új-Babylon.

Azt mondja Xavi, a „futball nyert” szerdán a Bernabeuban. A céljait egyedül az ellenfele szétrúgásában, a kupadöntőn látottakhoz hasonlóan egy eredményes kontra végigvitelében látó Real Madrid került a gonosz szerepébe. És nyilvánvalóan nem is érdemtelenül, hiszen a vegytiszta kiállítás(ok) mellett az utóbbi hetek clásicó-dömpingjében megúsztak még legalább 3-4 ugyanolyan egyértelmű piros lapot néhány egészen égbekiáltó faparasztság miatt. Mégsem gondolom, hogy Xavinak igaza lenne, mert amit a Barcelona csinált – nyilvánvalóan nem a 900 körömpasszra, ritmusváltásra, és a Csodatörpe szlalomjára gondolok – annak talán még kevesebb köze van a „futballhoz”, mint a Real Madrid spártai védekezésének. Nem védjük egyiket sem, nem teszünk igazságot, csak mérleget vonunk. Elolvasom »

Élesebbnél élesebb kupameccsek tompítják az agyat a Pireneusoktól lejjebb eső vidékeken, az EL pedig nyilván nem lehet kivétel ez alól, hiszen a Villarreallal kiegészülő portugál triád mediterrán minitornává transzformálta a sorozat hátralévő öt meccsét. Kicsit a pár évvel ezelőtti eseményekhez hasonlít a felállás: akkor a spanyolok sajátították ki a végjátékot, most Cazorláéknak kell elmohikánkodni magukat Dublinig.

A párharc harmadik, Mourinho szempontjából legfontosabb csatáján a portugált utolérte a végzete, a Real játékának minden veszélye és hátulütője jelentkezett a meccsen, míg a Barcánál pont az ellentéte történt. Messit nem lehet három meccsen keresztül lenullázni; ahogy Pepéből a vele született tahóság, úgy Messiből a zsenialitás szakadt fel az elődöntőben. Mourinho csapkodhat, amennyit csak akar, de egyértelmű, hogy kiszámított kockázatot vállalt a hiperagresszív játékkal, pusztán a kiállítások misztifikálásától ő sem remélhette, hogy végig megússzák a párharcokat. A meccs egyébként az eddig látottakat is alulmúlta, a színvonalról sok mindent elmond, hogy a 30. perc tájékán arról folyt a vita a Grundon, vajon mikortájt mutatkozott be az MTK-ban Lőrincz Emil. Guardiola - Mourinho 2,5- 1,5. Sakk.

Két nagyon különleges lemez jutott a birtokunkba, úgyhogy exkluzív lemezkritikák vannak ma terítéken. Ha minden igaz, holnap kerülnek a cuccok az európai üzletekbe, az Egyesült Államokban kedd óta, Japánban már péntektől lehet kapni mindkettőt, és természetesen nyitás után nem sokkal aranylemez lett belőlük. Az egyik előadó hozza a szokásosat, igazából emlékeztet rá, hogy mennyire is jó, és még mindig az, a másik zenész viszont minden eddiginél durvább sokkhatást produkál csontig ható művészi őszinteségével. Sokkolnak a korongok, lángolnak a gitárok, ollé!

Egy kellemetlenül hosszúra nyúlt sorozat véget ért 1998-ban, egy másik kellemetlen sorozat pedig folytatódott: 32 év után a Világ Legfehérebb Mezére került a plecsni, a Real Madrid legyőzte a döntőkben továbbra is esetlen óvodásként támolygó Juventust, amely 73 (Ajax), 83 (Hamburg), 97 (Dortmund) után 98-ban is csak a fináléban kapott ki (és hol volt még 2003-as Milan?). A Bajnokok Ligája 1997-98-ban még kereste a helyét, újra voltak változások a lebonyolításban. Az egy évvel korábbihoz képest hat csoportot csináltak négy helyett, és visszatérhettek a korábban az UEFA-kupába száműzött kiesebb csapatok is – tőlünk az MTK Hungária. További változás, hogy csak a csoport első helye ért automatikus továbbjutást, a hat csoportmásodik közül csak kettő ment a negyeddöntőbe. Tovább folytatjuk Amokachitól Militóig tartó sétánkat hajtás után. Elolvasom »

A Schalke egy irgalmatlan parasztlengővel meglepte az Intert, aminek köszönhetően elődöntőt játszhatott, de elvesztette a lehetőségét, hogy még egyszer eladja a felszolgált vörösboros pörköltből agyart szegezve előrontó vaddisznó stratégiáját. A Manchester United pont annyira tartott a Schalkétól, hogy már hajlandó volt nagyon komolyan venni, ami azonnal nagyjából a nullára is redukálta a németek győzelmi esélyeit: a félelmetesen precíz gépezetként működő United az ellenfelén rövid ideig, a kapusán egy kicsit tovább kereste a fogást, végül mindent összevetve úgy elverte, mint szódás a lovát. Nem lehet egy rossz szavunk sem a Schalkéra, mivel már az is csoda volt, hogy eljutottak idáig, nem meglepő, hogy itt már meglehetősen könnyűnek találtattak, de őket látva teljesen érthetetlen, hogy állhatnak a Bundesliga 10. helyén. Elolvasom »

Húsvétidőben lekapcsolt agyakkal még ál-szakmai okfejtésekbe sincs sok értelme belekezdeni. Így ahelyett, hogy máglyát építenénk a vörösöknek Rangnick doktor titkaiból, hogy aztán undok félmosollyal kísérve megforgassuk Carrick vádliját a tűz fölött, annak a levélváltásnak a szöveghű fordítását közöljük, melyben a manchesteri különítmény egyik tagja korábbi német kollégáját froclizza az estével kapcsolatban. Egyikük rendkívül magabiztos, a másik viszont láthatóan edzett gyerek, jól tűri a lecsapott labdákat és van töke ahhoz is, hogy nagyot álmodjon.

Jose Mourinho napjaink legjobb edzője, ezt talán még az általa hobbiszerűen elkalapált, és így ősellenségnek számító Barcelona szurkolói sem vitatják. Ha egy csapat önbizalmának helyrepofozásáról van szó, ő az ember. Ha egy csapat csapattá kovácsolásáról van szó, ő az ember. Ha az kell, hogy a csapat bármi áron nyerjen, ő az ember. Felkészítőként kiemelkedően jó, pszichiáterként még annál is jobb, kiválóan meccsel, és igazi csapatemberként funkcionál a klubjainál azzal, hogy minden terhet levesz a játékosairól néha bohóckodássá fajuló jeleneteivel. Csak egy valami nem fér az ember fejébe: hogy a francba létezik az, hogy az igazolásaival gyakrabban nyúl mellé, mint ahányszor beletrafál? Hajtás után gyün a válasz.

Ismerkedjünk meg Jorge Mendessel, a GestiFute menedzsercég vezetőjével. A portugál sportdiplomatát a legbefolyásosabb menedzsernek tartják, elsősorban hazája legjobbjait képviseli, de több nemzetközi sztár is az ő holdudvarába tartozik. Kérlelhetetlen üzletember, egyetlen pillanatra sem habozik a saját érdekeinek alávetni akár játékosok, akár egész klubok boldogulását. Úgy mozgatja a szálakat a háttérből, hogy az ő neve gyakorlatilag alig kerül elő, pedig mindig mindenhez köze volt. Elolvasom »

Nem nagyon kell bizonygatnunk, hogy a szombat este egyetlen valamirevaló focimeccse a Ligakupa párizsi döntője. A sunyi sötét ló Montpellier-vel szemben gyúr ismétlésre a Marseille és DD professzornak természetesen jóval nagyobb esélye van arra, hogy egy kupagyőzelemmel pörgesse fel magát a bajnoki előzéshez, mint bármi másra. Ma nem rendeznek bajnokit, vasárnap viszont rögtön nyolcat is, ebből kettő konkrétan menekülési rangadó, másik kettő pedig némi élményszerzés a bretagne-iaknak, hogy megmogyorózzák az élboly egy tagját (Brestben a PSG az, Lorient-ban a Lille), ha már a Rennes épp lefelé csusszanóban van onnan.

Az előző forduló valószínűleg döntő jelentőségű volt minden fronton, erre ez a mostani rácáfolhat, vagy végleg eldöntheti a nagy kérdéseket. A Milan a kétségbeesetten menekülő Brescia ellen csonka csapattal nem mehet biztosra, de még nehezebb feladat vár a Napolira, amely a hazai vereség után az otthon jó, és remek szériát futó Palermóhoz utazik. A Romának le kell győznie a Chievót, hogy a halvány remény megmaradjon a BL-re, ez ellen tehet sokat a forduló rangadóján a Lazio, amely az Interhez látogat – nehéz megmondani, kinek kell jobban a három pont. Az Udinese leveri a Parmát, a Juve a Cataniát, alul pedig az a kérdés, hogy a gyakorlatilag menthetetlen Bari magával rántja-e a kétségbeejtően szar Sampdoriát. A táblázat közepén a méla unalom ver tanyát, és marad is a szezon végéig. Hajtás után bővebben, és persze gyöngybetűkkel. Elolvasom »

Hat pontos előnnyel fut neki a United az utolsó öt fordulónak, vagyis badarság lenne azt állítani, hogy nem a saját kezében van a sorsuk. Szurkolóiknak csak az okozhat minimális stresszt, hogy a két közvetlen üldüzőjükkel még lesz meccsük. Bár, elnézve az Arsenal és a Chelsea formáját, kicsi az esély arra, hogy makulátlan finist produkáljanak. Pedig ebben az esetben az is elősordulhatna, hogy hármas pontazonosság áll elő. De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen a vezető trimvirátus most követekező - kötelezőnek mondott - mérkőzési sem tűnnek sétagaloppnak.

Lapozás után - a hétközi pótlásokkal együtt - tizenkét tipp, a hétvégi ünnepre aktualizált - olykor vállalhatatlan - rímekben.

Nagyon nehéz lesz beharangot írni idén az utolsó Bundás-fordulókra, mert hát elég unalmassá kezd válni a sztori. Melyik sztori? Hát ezaz. Fossá izgulnánk magunkat a Bayern harmadik helyén, de nem megy. A Leverkusen fantasztikus hajráját is csak úgy látjuk lelki szemeink előtt, ha igazán rendesen betépünk előtte, mint fiatal korunkban a domboldalon. Akkor mégis min? A Hamburg EL-helyén?  A kieséses birkózás viszont érdekes tud lenni, és nem csak azért, mert lehet röhögni az ostobákon.

A Hannover csütörtöki (wtf?) sikerére nem pazarolnánk szavakat. Azért nem, mert nincs jelentősége igazából, a Bayern bedarálja majd ezt a tömörfos Eintrachtot, miután Stohl Daum és Uli összeölelkeztek a kamerák előtt. Azért sem, mert a Freiburg erejéről nem árul el semmit, nekik olyan mindegy. És azért sem, mert bort ittunk a meccs helyett (méghozzá vöröset és olívabogyót ettünk hozzá, isteni volt).

És a lényeg: ma este matematikailag is bajnok lehet a Dortmund.

Ha az egyik test erőt fejt ki a másikra, a másik is erőt fejt ki az előzőre, tehát az erők mindig párosával lépnek fel. Ezek az erők egyenlő nagyságúak és ellentétes irányúak. Én mondjuk elég hülye vagyok a fizikához, de ezt nem olyan nehéz megérteni, még ha a Real-Barca meccs kapcsán fellépő internetes reakciókat olvasva megint a nagy rácsodálkozások világát éljük. Többek között megtudhatjuk, hogy háténmegmondtam, hogy a Barca nem tud huszonháromszor kapura lőni, ha komoly csapat az ellenfél. Nem kevésbé érdekes megfigyelni, hogy a Barcelonát legyőző csapat csak egy darabka antianyag lehet, idegen a futball élő szövetétől, futballgyilkos haramiák gyülekezete. A vélemények dühös erdejében azonban a nyugalom szigeteként emelkednek elénk a lelketlen számok: Guardiola – Mourinho 1,5 – 1,5.

Kettőn már túl vagyunk, de még így is épp elég klasszikus áll előttünk,  hogy pontról pontra lekövessük, Guardiola és Mourinho hogyan tologatja a bábuit, mit tanulnak az egyes meccsekből, illetve hogyan próbálnak rájátszani saját erényeikre. Általában négy alapkérdést feszegetünk majd. 1) Messi semlegesítésének módja 2) A Real-védelem saját kapujától számított távolsága 3) A Real védekező középpályásainak száma 4) Xavi és Iniesta egymáshoz viszonyított pozíciója.  Nagyjából arra lehet számítani, hogy összességében – vagy akár külön-külön is –  ezek a kérdések határozzák majd meg a meccsek képét, és valószínűsíthetően azok kimenetelét is.