Amennyiben 2011-ben a Manchester United emeli fel a Premier League trófeáját, akkor minden bizonnyal január 5-ét írják rá a megnyerés dátumaként. Sok olyan forduló van, amikor egyes eredmények kedveznek egy csapatnak, de olyan, hogy az összes találkozó úgy alakuljon, az nagyon ritka. Tegnap mégis ez történt. Nem lepődnénk meg, ha sok United szurker gyorsan lottót is adott volna fel még éjjel, hátha az is bejön. Szinte hihetetlen, de még a Pool is kikapott, hogy a kárörömből is jusson nekik, hiszen Gerrardékkal már csak pár agyhalott számolt bajnokesélyesként. Ja, és azt se felejtsük el, hogy ilyen rosszul focizó MU-t sem láttunk már évek óta.

Lapozás után végigvesszük a meglepőbbnél meglepőbb eredményeket, és megpróbáljuk meghatározni, hogy mégis kicsoda Roberto Mancini. Valójában a Mindenki a United faszát szopja címet akartuk választani, de továbbra is bizonytalanságban akarjuk tartani mocsing kollégánkat, és nem írunk "United"-et a címekbe.

Szokásunktól eltérően, először a tippjátékkal kezdünk. Megmutatjuk a végeredményeket, vastagon szedve azokat, amelyeket vagy mi vagy Gunner18 eltalált (parádés megérzés volt részéről, hogy a NU nyer). Ahogy Fergusonék, úgy mi is csak az eredménnyel vagyunk megelégedve, a mutatott játék (3-1) eléggé felejtős, de magasról tojunk rá: NST - Kommentelők 10-11

Blackpool - Birmingham 1-2
Fulham - West Brom 3-0
Man Utd - Stoke 2-1
Arsenal - Man City 0-0
Aston Villa - Sunderland 0-1
Newcastle - West Ham 5-0
Wolverhampton - Chelsea 1-0
Blackburn - Liverpool 3-1
Bolton - Wigan 1-1
Everton - Tottenham 1-2

A hétközi fordulókban az a trükk, hogy kettőnél több meccset csak akkor tudsz megnézni élőben, ha képes vagy egyszerre két helyen lenni. Ennek sikertelenségére - már nagyon fiatalon - a Piramis felhívta a figyelmünket, így azóta nagyon nem is próbálkozunk a probléma áthidalásán. A mostani kedd-szerdából ezért csak a MU-Stoke és az Arsenal-City került a fókuszunkba.

Fergusonék hozták a mostanság megszokottat. Nyikorgó gépezet a középpályán, klasszisok elől, egy rakat szenvedés, na meg három pont. Azért azt hozzá kell tennünk, hogy az Albion ellen sokkal inkább lehetett beszélni orbitális szerencséről. A Stoke igazán csak akkor paráztatta be az Old Trafford közönségét, amikor kiegyenlített. Utána a kapuig alig jutottak el. Dicsérni Hernandezt tudjuk legfőképpen, pazar gólt lőtt, majd kikaparta a helyzetet Naninak is. Mindkétszer egál állásnál. Ha hozzávesszük, hogy a West Brom ellen is döntetlennél villant, akkor kijelenthető, hogy idén ő húzza a United szekerét. Berba ismét kezd eltűnni, de ez senkit sem zavar addig, amíg érkeznek futószalagon a győzelmek. Hihetetlen különben, hogy nem lehet olyan fórumot találni, ahol ne ekéznék a manchesteriek játékát, amellett, hogy mindenhol kiemelik a kiemelkedő győzni tudást. A vicc az, hogy már a klubon belül is ez a vélemény. Tény, ezzel a mentalitással nehéz lesz kiénekelni a sajtot a szájukból. Szintén mindenhol kiemelik, hogy a tavasz különösen a MU terepe. Azonban nem akarunk semmit sem elkiabálni, hiszen még 18 meccset le kell játszaniuk májusig a PL-ben.

Kedden még kikerekedett szemmel bámultuk a livescore-t, amikor megláttuk, hogy a Birmingham nyert Blackpoolban, míg a Fulham (félóráiig Gerával a gyepen) lelépte a WBA-t. Mást vártunk, másnak szurkoltunk. Sir Alexet ezek az eredmények nem nagyon érdekelték, ő már a szerdai meccsek vuduzásával volt elfoglalva. A kívánságlistáját négy bejegyzés volt:

1. Arsenal - City iksz
2. ne nyerjen a Spurs
3. ne nyerjen a Chelsea
4. na meg, hogy a szurkolók is örüljenek, cumizzon még egyet a Pool is

A legtöbbet az Arsenal tette azért, hogy a United szurkereknek ne legyen hetekig gigantikus erekciója. Brutális vehemenciával estek neki a City-nek. A játék képe az egész meccs alatt csak a szünetben változott meg, amikor helyet cseréltek a csapatok, és a nekünk jobb oldali kapuról a bal oldali kapura került át a nyomás. Tényleg olyan volt, mint egy Barca-meccs. A jobb, nyerni akaró együttes minden idegszálával támadott, az ellenfél meg ész nélkül vagdosta előre a pillanatokra megszerzett labdát. 61-39 lett a labdabirtoklási arány, de ez abszolút nem tükrözi a látottakat. Végül azonban a hazaiak is belefáradtak a próbálkozásokba. Még Wenger is, hiszen a francia menedzser egy pillanat alatt az olasz kollégájának a szintjére süllyedt. Az utolsó tíz percre behozta Bendtner a bal szélre, a - végig az ellenfelet beszarató - Walcott helyére beálló Arsavint meg átzavarta a jobb oldalra. Na, itt le is lehetett volna fújni a meccset. Így azonban maradt idő arra is, hogy Jones igazolja az angol sporikra jellemző hüjebíró sztereotípiát. Kiállította, tök feleslegesen, a kakaskodó Sagna-Zabaleta párost. Érzésünk szerint bőven elég lett volna a sárga-sárga. Mondjuk, az argentinnak már biztos hiányzott a húsz perce lecserélt Walcott.

És akkor nézzük Mancinit. Kezdjük rögtön a kommentek között kialakult eszmefuttatással (Titi, nekedX, mocsing és vadkutya)

1. "Manchiniből lesz a foci új antikrisztusa"
2. "Mancini lesz a gazdag ember McClarenje - feltéve, hogy tényleg McClaren a szegény ember Beníteze"
3. "Pedig Benitez a futball Hodgsona, vagy fordítva"
4. "De Jong meg a szerelések Martin Taylora?"

Mi is érezzük, hogy ez nem visz sehova sem, vagyis kanyarodjunk vissza a barna gatyás olaszhoz (bár, ha Iniesta kapja az Aranylabdát, akkor De Jongnak adnánk a Fair Play díjat). Az első hátast a kezdőnél dobtuk, ami egyben az összes további szánalmat is meghatározta.

Mi ezt a tizenegyet vártunk előzetesen: Hart, Boateng, K. Touré, Kompany, Kolarov, De Jong, Barry, Johnson, Y. Touré, Milner, Tevez.
Ehelyett lett ez: Hart,  Richards, K. Touré, Kompany, Zabaleta, De Jong, Barry, Y. Touré, Milner, Jo, Tevez

Laikusként rávághatnánk, hogy de hiszen Joval ez kétcsatáros játék, de mi már az elején éreztük az átvágást. Jo, azon kívül, hogy rossz csatárnak tartjuk, az első félidőben a saját tizenhatosuk bal sarkát jelölte meg origónak, és tért oda vissza percenként. Labdába nem ért, a felezővonalat csak a hármas sípszó és lecserélése alkalmával lépte át. Fogggalmunk sincs, Mancininek mi volt vele a terve. Egy értékelhető válaszunk van: el akarják adni, és jobb ha szem előtt van. Ez esetben elég rendesen felverte az árát tegnap.

Visszatérve a Citeh taktikájára: a négy védő adott volt, a középpályán volt egy árnyék (Jo) meg négy védekező felfogású középpályás, előre meg feltolták kergetőzni Tevezt. Zabaleta kiállítása után most nem is hőbörgött a cséká, hogy őt hozzák le. El tudjuk képzelni, mennyire unta a felesleges robotolást. Hiába azonban a hipervédekező felállás, a játékosok annyira nem tudták, hogy hova kellene helyezkedniük, az Arsenal percenként került a védők mögé. Először mindkét oldalon, de aztán rájöttek, hogy Walcott az, akitől a leginkább fosnak a bugyikék, így a jobb oldalra tették át a hangsúlyt. Na meg, Nasri mindenhol volt, csak formában nem. A három kapufa és Hart magabiztos védései aztán egy kicsit megnyugtatták a vendégeket, és onnantól monoton zakatolásnak megfelelő ritmusban vagdosták ki a megszerzett labdákat. Támadásépítés mint olyan? UGYANMÁR!!! Végül is csak bajnokságot akarnak nyerni. Megdöbbentő.

Eddig is túl defenzívnek tűnt a manchesteriek középpályája, de amit az Emiratesben nyújtottak, az minden képzeletet felülmúlt. Az utolsó csepp akkor került a pohárba, amikor a második félidőre is ugyanaz a tizenegy jött ki. Adam Johnsont az unokaöcsém is becserélte volna már a szünetben, pedig ő éppen az első dackorszakát éli, és általában a legjobb dolgoknak is ellentmond. Aztán a második félidő közepén már ő sem tudott segíteni a csapatán, őt is tökegyedül hagyták a hazai védőkkel.

A végeredmény egy megaigazságtalan döntetlen lett. Azt előtte is tudtuk, hogy az egyik manchesteri csapat ennek fog örülni, de felfoghatatlan, hogy a másik menedzsere is elégedettnek tűnt. Gyáva Mancini ahhoz, hogy kijelentse, neki elég a BL-helyet megszerezni idén. Ilyen felfogással nagyon nehéz lesz rangadókat nyerni, és szerintünk ezen egy Dzeko sem fog segíteni. Ahhoz, hogy a bosnyák-argentin párost ki lehessen aknázni, kell legalább két olyan támadó felfogású középpályás, aki tömi őket labdákkal. Erre a Milner-Barry ikerpár alkalmatlan. Kettejüket csak tényleg az különbözteti meg egymástól, hogy a fiatalabbik hozzá tud érni mindkét lábával a játékszerhez. Azon kívül mindketten angolok, játszottak a Villában, válogatottak és nem fejlődtek semmit sem a City-ben.

Pár mondat a többi meccsről.

A Wolves a Pool után a Chelsea-t is legyőzte, ezzel elmozdultak a kieső zónából. Ezt az űrt a Villa tölti most be. A Sunderland elleni vereséggel, 2002 után először vannak ilyen mélyen. Ha Houlliertől történelmi szezont vártak, akkor azt meg is kapták. A Newcastle-n végképp nem tudunk kiigazodni. Best (nem az) először kezdett a PL-ben, és ezt egy mesterhármassal ünnepelte. A West Ham meg visszamászott ezzel a tabella aljára. A Spurs a legrosszabbkor fékezett. A Boltonnak nem sikerült visszanyerni szívünket, mert ikszeltek a Wigannel. Azonban a Roverst kezdjük megkedvelni. Minden kiöregedett sztárt meg akarnak venni, de jut idejük a Pool elagyabugyálására is. Gerrard büntetője volt a szezonjuk kvintesszenciája.

A Premier League most szusszan egyet. Másfél hét pihi jön, de a hétvégén azért minden csapat játszik egy kupameccset, hogy elég pihentek maradjanak. Lesz egy United-Pool is. Tudjátok, ahol két szarul játszó csapat találkozik, de az egyik szokott így is nyerni.

A szurkerblogok is pörögnek ezerrel. Az Útwenger pontoz, a Unitedesek örömködnek, a Dinamónál letargia van, a Vörös Fonaton már a Rovers meccs előtt megírták a frankót, de rutinosan utána publikálták.