Aki izgalomra vágyik a héten, az jobb lesz, ha az angol ligakupa küzdelmeire fókuszál, mert nekünk nem kEll Clasico. Nekünk izgalmak kellenek. Hiába hívjuk Lőtéri Kutya Kupának a Carling Cupot, a negyeddöntők táján már az állva maradt csapatok kicsit komolyabban veszik a kiírást, hiszen csak három párharcra vannak a végső győzelemtől, és a mezőny több tagja is igazán jó formában várja a hétközi összecsapásokat. Ráadásul az FA igyekszik az érdeklődést nevetséges trükkökkel fokozni (mondjuk ki: a nulláról). Az elején egy Spurs-Arsenallal kedveskedtek az óvatlan bámészkodóknak, most meg egy birminghami derbit rittyentettek elénk. Lapozás után pár gondolat erejéig összevetjük a PL-t a La Ligával, majd megmutatjuk a négy parádés párosítást is.

A tavalyi túrán a nyelvünk is izzadt a tikkasztó dél-olasz melegben, idén stílszerűen a szar is vigyázzba állt bennünk a zergetoszó észak-olasz hidegben. Az első botladozó lépéseket ezúttal magabiztos menetelésre cseréltük, hiszen rutinos útitársakkal, mindenre felkészülve, olasztudással és helyismerettel felvértezve indultunk el ismét, hogy élőben tapasztaljuk meg a klubfutball csúcsát. A Juve-blog szerzőstábjának oszlopai néhány körlevéllel megszervezték az utazást, tökölés nélkül, céltudatosan indultunk útnak nem sejtvén, hogy néha a legjobb szándék is kevés. Egy forró Juve-Viola, egy jéghideg Udinese-Napoli, számtalan iPad-rekord, néhány repülő öngyújtó és 2500 vértizzadós kilométer hiteles története következik hajtás után.

Ilyen tükörsima meccs még nem volt a Hét meccse-rovatban, a Real játékosok gyakorlatilag azt sem tudták, hol vannak. A Barcelona uralta a meccs minden pillanatát, Messi megint lejátszotta CéRonaldót, és ezúttal Mourinho is benne van a verésben – túlértékelte néhány játékosát, vagy a Barcát becsülte alul, nézőpont kérdése. A Barca az ötödik klasszikust húzta be, egyszerűen lemosták a Realt, és egyelőre azt sem látni, mikor és hogyan szakad majd meg az európai labdarúgást érintő nyomasztó fölényük. Képek és taktika tovább után.

Reggeltől várakozás, klasszikus estével a végén. Messiről áradozás Ronaldo testével, a tévén.
Minden ember figyel erre ma, s végre főszerepet kaphat Benzema. Rossz meccs lesz? Csak egy vélelem. Megalapozatlan a félelem. Hogy jó meccs legyen, már elment a kérelem, lapozás után, nézd meg a trélerem.

Mostanra már az egész világ, összes sporttal foglalkozó csatornája, nyomtatott sajtóterméke és interneten terjedő fóruma tele van a klasszikus spanyol rangadóval. Aki futballt szeret nézni, az nézi rendesen év közben is. Van, aki csatlakozott a két csapat táborához, van, aki akkor sem fog, ha ezer forrásból tolják az arcába, hogy Messi így, C. Ronaldo úgy. Pár órával a meccs előtt, teszünk egy kísérletet arra, hogy olyan játékosokat állítsunk a fókuszba, akiket azok figyelmébe ajánlunk, akik új elemekre vágynak, akik posztjukból vagy eddigi szerepükből adódóan kevésbé élnek úgy a köztudatban, mint a Barcelona és a Real Madrid legnagyobb csillagai, de kiemelkedő játékukkal sokat hozzá tudnak tenni a rangadóhoz.

Elolvasom »

Nagyon kevés olyan tapasztalattal rendelkezünk, ami segítene kitalálni, hogy hogyan lehetne legyőzni a Barcelonát vagy a Real Madridot. Mindkét csapat szinte hibátlan mérleggel áll a bajnokságban, és a Bajnokok Ligájában is csak egy-egy rövid időszakra bizonytalanították el őket az aktuális ellenfelek. Most mégis kísérletet teszünk arra, hogy összeszedjük azokat a pontokat, ahol látunk rést a pajzsokon. Gondolatainkat az a kevés meglepetés táplálja, amelyet az elmúlt évek során a Barcelona, és az elmúlt hónapok során a  Real Madrid ellenfelei okoztak.
Elolvasom »

Először annyit vettünk észre a Bundesliga aktuális, 3.66-os meccsenkénti gólátlagot hozó fordulójából, hogy a két döntetlenen kívül nagyon el lett páholva mindenki – persze ez korántsem jelenti a papírforma unalmas és sorozatos bekövetkeztét, ez itt mégiscsak a Bundás. A legmeglepőbb eredmény a Betzenberg gyepén született, ahol az újonc beledöngölte a földbe Magath tehetetlen gyermekeit, de hasonló hatékonysággal végezte ki a Dortmund is a ’Gladbachot. Utóbbiak lassan jobban ragaszkodnak Frontzeckhez, mint Medveczky Ilona a húszas éveihez, és hát tegyük hozzá, egyik sem egy átlagon felüli vizuális élmény. McClaren csapata nem változik, de ez momentán az „ugyanolyan semmilyen” jelzős szerkezetet helyettesíti sajnos. Ez nem is egy jelzős szerkezet. Nem baj.

Elolvasom »

Máris délelőtt van. Folytatódik a visszaszámlálás. Tíz óra múlva kezdősípszó a Camp Nouban. Most még minden nyugodt, úgyhogy maradjunk azok mi magunk is, és ahogy egy nagy esemény előtt szokás, idézzük fel a közvetlen előzményeket. Az El Clasico, mint nagy esemény, külön kalendáriummal rendelkezik, külön időszámítás tartozik hozzá.

Nézzük, mi történt tavaly április óta. Hogyan alakult ki a mai rangadó összetétele, hogyan várják a csapatok az esti összecsapást.

A csapattársait csak ritkán válogathatja meg az ember. Igyekvő, motivált közösségben sokkal többre lehet jutni és még a gombócok is máshogy esnek, ha azonban szellemi zsákutcákkal van egy keretbe pakolva a játékos, előbb-utóbb belefásul a helyzetbe. Hoarau tíz perccel a zárás előtt a tabella élére lőtte a várakozáson felül teljesítő PSG-t, saját kapusa viszont lerombolta  a lyoni diadalt. Apoula Edel egyszerű, mint sajtban a lyuk, már a csapatfotójáról is az abszolút csőd néz vissza és ember nem érti, miért vele kezdődik a parizerek névsora. Hozzá képest a Caen és a Monaco sem tűnik olyan szánalmasnak, pedig egymást múlják alul hétről hétre. Az első nyolcasból így csak az OM nyert, Deschamps-ék átmentették a BL-formát a bajnokira is - ahogy az Auxerre is -, így visszatértek a tabella elejére, de még szoros a nadrág, mindenki két ponton belül.

Ébresztő! Az a nap van.

A 161. klasszikus spanyol rangadó felvezetését nem kezdhetjük másképp, mint a történelem felidézésével. Szótárunkból száműzve a történeti hűség és a mindenre kiterjedő alaposság fogalmait, felelevenítünk néhány kulcsfigurát, néhány gólt a Real Madrid és a Barcelona több évtizedes, közös történetéből. Annak a mérkőzésnek vágunk neki ily módon, amelyre sokféleképpen lehet gondolni. Lehet évszázados harc, lehet ma is aktuális politikai felhang, lehet a média által keltett sztárhisztéria, és lehet futballmeccs, amit az egész világon követnek. Innen a futballtérkép széléről, annyit tudunk hozzátenni, hogy amennyire lehet, megpróbáljuk magunkévá tenni a hangulatot, és a nap folyamán megvitatni pár olyan szempontot, amelyek fontosak lehetnek az esti csatával kapcsolatban.

Elolvasom »

Dungának ez nem hozott szerencsét, Ebouét más irányból közelítettük, viszont most sokkal komolyabb dologról van szó. Zidane visszavonulása óta nincs igazából kedvenc játékosom, tragédia, bár ebben nem vagyok valami jó, már Edberget sem sikerült pótolni. Márpedig kedvencnek lennie kell. Lehet, hogy tévedés, de szerintem nem  játékost, hanem stílust választ az ember. Mindenki olyannak látja a futballt, amilyen a kedvenc játékosa, amit a kedvenc játékos megtestesít. Elegancia, ütemérzék, végtelen ész – nekem ez a játékos hiányzik a kétezres évek végének focijából, de már egy ideje nagy reményeket táplálok Mesut Özilt illetően.

Ecseteltük már a forduló előtt is, hogy szinte minden mérkőzés többesélyes. A csapatok igyekeztek nem ránk cáfolni, és futószalagon szállították az érdekesebbnél érdekesebb eredményeket. Miközben nem fukarkodtak a gólokkal sem. Azon kívül, hogy minden csapat betalált, még egy átlagosnak semmiképpen sem mondható negyvenegy gólos terméssel is megajándékoztak minket.

Lapozás után olvashattok a jó tanulóvá váló Berbatovról, aki első ötösét írhatta be Angliában, de lesz szó Skrtel-dupláról, Chelsea és City sírásról, meg még sok minden másról.

Ma este újra a rádión keresztül támadunk! Elemzünk, összefoglalunk, beharangozunk. A hétvége eseményeiről, kiváltképp az angliai helyzetről Pöte, míg a holnapi El Clásicóról Garcia bőrmester osztja meg gondolatait a Radio Q, Izompacsirtamező című műsorában. 20 órától 22 óráig most már ne tervezz programot, ha pedig már van, alakítsd úgy, hogy mellette lehessen rádiót hallgatni.

Érdekes emberek, izgalmas események, vasárnap esti nyugalom remek zenével. Figyeljétek, hallgassátok!

Amikor tavaly tavasszal bevezették a La Ligában a hétfő esti mérkőzéseket, esély sem mutatkozott arra, hogy a Real Madrid vagy a Barcelona játsszon ezen a napon. Most úgy hozta a sors, hogy mégis ők, ráadásul egymás ellen. Egyelőre azonban, szóljon a beharang a többiekért, akik szombaton és vasárnap szórakoztatják a nekik szurkolókat, abban a tudatban, hogy a világ már most másra figyel. Önámítás lenne a hétfői El Clásico azon szerepét hangsúlyozni, hogy végre nem szerez hat pontot egy adott fordulóban a listát vezető két csapat, és így a többiek közelebb kerülnek hozzájuk. Nem erről van szó, hanem pusztán arról, hogy a 13. forduló többi meccsét is le fogják játszani, és ezek között is akad bőven érdekes. Nézzük, mi lesz a hétvégén, mielőtt eljön a hét eleje.

Elolvasom »

Az emberi természet már csak olyan, hogy mindenben keresi a nevetés lehetőségét, még akkor is, ha konkrétan saját magából kell céltáblát faragnia ehhez. Olykor persze előfordul, hogy mások ügyetlenkedésein nyihogunk. Ha lesz nálunk Év gólja verseny, nálam mindenképp Loic Rémyé a befutó a keddi Szpartak-Marseille meccsről: rekeszizom-túráztató bénázás, avagy zseniális lövőcsel, gyorsan átértékelt helyzet és egy óriási gól érkezik a hajtás után (azoknak, akik lemaradtak róla), továbbá tíz hasonlóan képtelen, elmebeteg pillanat, amitől a tizenötödik forduló örökké emlékezetes maradhatna.

A Serie A 14. fordulójában a csapatoknak szándéknyilatkozatot kell tenniük. Nem mondjuk, hogy a bajnokság legjelentősebb fordulója következik, de arra pont megfelelő párosításokat dobott a gép, hogy mindenki megmutassa, milyen célokért küzdhet idén. Az Internél nem is titkoltan Benitez feje a tét a Parma ellen, a Juventusnak győznie kell a Fiorentina ellen, hogy komolyan vehető bajnokesélyt láttasson magából, a Milannak pedig újabb rangadón kell bizonyítania, hogy készen áll a nagy feladatokra. Lehetne akár a Napoli és a Lazio nagy fordulója is, de ezúttal inkább a papírformát érezzük meghatározónak, bár a Milan döntetlenje miatt feljebb kapaszkodik az üldözőboly. Hajtás után jóslatok, és egy rövid szolgálati közlemény. Elolvasom »

Az elmúlt hetek eredményei alapján könnyedén kijelenthető, hogy tíz háromesélyes meccset játszanak a Premier League tizenötödik fordulójában. Pedig több olyan párosítás is van, amelyben a csapatok közötti tíz (vagy akörüli) pontkülönbség van. A vicc pedig az, hogy pont ezeknél a mérkőzéseknél érezzük a legnehezebben megtippelhetőnek a végeredményt (Villa-Arsenal, Mu-Rovers, Wolves-S'land, Newcastle-Chelsea). Az élmezőny (első hat) és a kieső zónáig húzódó középmezőny (7-18.) extrán szoros, mindkét csoportban össz-vissz csak hat pont a difi, vagyis most egy győzelem különösen aranyat ér. Hajtás után esélyt latolgatunk a három alliteráló és a hét síkmezei találkozóval kapcsolatban.

Nem mozdul meg majd semmi a Bundesliga 14. fordulójában, bár ennek a kijelentésnek elég nehéz komoly tonalitást kölcsönözni, hiába írok feketével. Esély azért van a bulváréhes lelkünk megnyugtatására, például ha a lemondását hétfőn már felajánló de most még ebben is elbukó Schaaf ezúttal sem nyer otthon, könnyen lehet, hogy tényleg véget ér az, ami szerintünk nyakon szúrt bikaként az utolsókat rúgja. A Bayern bajnoki címében lassan nehezebb lesz hinni, mint a hunvaldi ártatlanságban, habár van Gaal megmondta, nem adja fel a salátást, ami természetesen a családon belüli harmóniát képviselve egy könnyed reakció volt Nerlinger és Beckenbauer totálisan ellentétes, de persze nyilvános véleményére. Ami a többieket illeti, habár mindketten ikszelni fognak, mégis úgy fogalmazunk, hogy tovább kapaszkodik a Schalke, azonban tovább csúszik lefelé a Werder. Akárcsak a Mainz, de nekik hótmindegy, Frontzeck-nek viszont nem lesz az, amikor vasárnap este egy rekedt hang közli vele, hogy danke schön, auf Wiedersehen.

Elolvasom »

Csak egy helyen maradt igazán fajsúlyos kérdés a BL ötödik fordulójának második játéknapja után: azt nem tudjuk, hogy a fogcsikorgatva nyerő Inter, vagy a könnyed tánclépésekben közlekedő Tottenham nyeri-e meg az A csoportot. A többi kérdés többé-kevésbé eldőlt, óriási meglepetés kellene, hogy ne a jelenlegi sorrendben jussanak tovább a csapatok. Rooney győztes góllal tért vissza a Unitedba, a Barcelona magabiztos produkcióval hangolt a clásicóra, a Benfica lábon lőtte magát Izraelben, a török bajnok pedig erősen rámozdult a Fradi BL-góltermésének elfogyasztására, elszántságát egy valenciai hatossal bizonyította. Ezekről bővebben hajtás után. Elolvasom »

Nem elégedtünk meg teljesen a klasszikafilológia nyújtotta előrejelzési eredményekkel, így radikálisabb lépésre szántuk el magunkat: időutazásra adtuk fejünket. Az időgépünk már majdnem teljesen elkészült, de habitang kolléga két éve bütyköli a fluxuskondenzátort, és még mindig nem működik tökéletesen, ezért kénytelenek voltunk a legfontosabb alkatrészt Gattuso koszos sportszárával helyettesíteni, viszont így is működött. Az éj leple alatt az NST stábja fogta magát, beugrott a módosított Astrába, és a Margitszigeten végrehajtotta az első időutazást.