Amikor az ember az esti meccsre, meccsekre gondol, általában tudatában vannak annak, hogy a mérkőző felek milyen eredményeket érte el az elmúlt időszakban. Azt is tudja nagyjából, hogy mely játékosok sérültek, kik vannak jó vagy éppen rossz formában. Legalább halvány képet arról is kap, hogy az edző és a játékosok között épen milyen a viszony, és úgy általában véve milyen a klub körül uralkodó hangulat. Statisztikai mutatók, nyilatkozatok állnak rendelkezésre, ugyanakkor nagyon nehéz ezeket úgy értelmezni, hogy egy konkrét másik csapattal szemben mihez vezethetnek az előjelek, a fentiekben taglalt ismeretek. Bizonyos állítások beigazolódnak, mások pedig cáfolatot nyernek, hiszen mégis pillanatok, egyéni megoldások változtatnak az adott meccsre elképzelt „rendszeren” Nehéz figyelmen kívül hagyni a tudományos értelemben vett taktikát is, hiszen bonyolult stratégiai játékként is fel lehet fogni egy találkozót. A Bajnokok Ligája különlegességét az adja, hogy ebben a sorozatban játékosok, csapatok, edzők képesek attól eltérően viselkedni amit a bajnoki meccseken mutatnak. A ma esti Basel-Bayern és Marseille-Inter előtt megpróbálunk a rendelkezésre álló információk alapján képet alkotni arról, hogy mi történhet. Tendenciákat keresünk, és a tegnap esti hangulatot reméljük.

Annál, hogy nagy valószínűséggel nem lesz angol csapat a legjobb nyolc között, csak az a meglepőbb, hogy erről elsősorban az olaszok tehetnek. A lesajnált, 2008 óta csak rugdosott olaszok. Ez persze nem jelenti azt, hogy egycsapásra megoldódtak volna a Calcio problémái, azt viszont igen, hogy amíg a Serie A felfújta az arcát, hogy szép lassan kimásszon a szarból, mint rossz tanuló a félévi hajrá előtt, addig a Premier League egyfajta paradigmaváltáson megy, mehet keresztül. A MU kizárólag magának köszönheti a bukót, a Pool már jó ideje nem igazán tényező, az Arsenal helyzetét pedig mindenki ismeri, mert a fő kórképet tekintve ez volt a helyzet három évvel ezelőtt is. A Chelsea hihetetlenül masszív vázszerkezete idő közben elvásott, az öregek túl öregek, a fiatalok meg túl fiatalok – beleértve Villas-Boast is. Ettől még a Napoli vagy a Milan érdeme egy centivel sem kisebb, hiszen nemcsak felvonultatták minden egyes erősségüket, de gyakorlatilag tökéletesen tették azt. Tegnap már foci volt, dráma, feszültség, igazi BL-szagot sodort felénk a szél, 93. perces egyenlítéssel, nagy egyéni hibákkal, megvillanó, majd elbukó Chelsea-vel, és egy forrongó Nápollyal.

Ahhoz, hogy tőlünk távol álló embereket teljes egészében méltányolhassunk vagy elutasíthassunk, elég, ha tisztában vagyunk céljaikkal.

FRIEDRICH NIETZSCHE

A fölébredés – igaz – elviselhetetlen szenvedést okoz. És a szenvedések soká tartanak. És az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek ellene, mert bántó, recsegő, ritmusos lármájával áthatol mindenen, és követelően hí. Menni kell. Rossz arcú és alacsony emberi lények közé, akik azt hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen muzsika az Élet törvénye, s amit ők élnek, az maga az élés.

CSÁTH GÉZA: ÓPIUM

Parancsod olyan gyönyörnek tekintem,
hogy itt későnek tetszenék a kész

DANTE ALIGHIERI: ISTENI SZÍNJÁTÉK
(Babits Mihály fordítása)

Megrendítő és a liga ismert tartományain belül egyelőre értelmezhetetlen vereséget szenvedett a címvédő a nagyon magára találó Bordeaux-tól, ez pedig igen rossz hír az atlanti térfélre látogató Lyon számára. Az OM-nek is megvan a maga baja Rémy sérülésével, de a fivérek visszatérésével azért mégsem tűnik olyan ördögtől valónak az előnyszerzés gondolata a hitványság különböző szintjei közt hullámzó Inter ellen. Ragyogó alsóházi pofavizitekre is sor kerül, melyeket csak a Montpellier vélhetően eredményes párizsi fellépése - vigyázat, szuperrangadó! - homályosíthat el.

Múlt heti visszatérésünk után, bizonyítandó a beharangozó kedvünk újbóli megtalálását, alább olvashatjátok meglátásainkat, tippjeinket páneurópa fontosabb hétvégi meccseivel kapcsolatban. Összefogtunk és keresztül-kasul pótoltuk egymást, hogy létrejöjjön a  beharang, de a lényeg úgy is az, hogy mindenki nézzen minél több focit a hétvégén. Skóciában a csapatok felétől levontak 10 pontot, így bajnokot avatunk. Az olasz bajnokság rangadóját Firenzében, míg a bundásét Hamburgban rendezik. a franciáknál az első kettő, a spanyoloknál pedig a második kettő boldogítja egymást. Az angolok a hétközi Európa Liga után, hétvégén a FA Kupa küzdelmeire koncentrálnak, amit mi is a helyén kezelünk.

Laza játéknap következik, amit az is bizonyít, hogy már pénteken kikerül a beharang, hiszen a forduló egyetlen rangadóját már ma megrendezik Firenzében (a Napoli jövő heti BL-meccse miatt). Ezen kívül újabb önbizalomfröccsöt dönt le a Milan Cesenában, megint vért izzad egy alsóházi csapat ellen a Juventus, de nyerni fog az Inter a Bologna ellen, és a Roma is lezúzza a Parmát.

Fontos lehet még a Palermo-Lazio is, ahol a kiváló hazai mérleggel rendelkező szicíliaiak az EL-bukást pihegő rómaiakat fogják egy kicsivel távolabb rugdalni idei álmaiktól, és persze a nem is lenne igazi Serie A-forduló, ha nem lenne benne egy gyanús meglepetés: ezt a ma este már EL-meccset játszó Udinese szolgáltatja azzal, hogy nem tudja legyőzni hazai pályán a Cagliarit. Hát, lássuk. Elolvasom »

"Ha egy olasz azt mondja, hogy a tányéron tészta van, akkor benézek a szósz alá, hogy megbizonyosodjak róla" – furfangoskodott Ferguson az 1999-es Inter-United BL-párharcot megelőzően, és jó szokásához híven valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy megint pontosan fején találta a szöget. Az olasz futballnak ugyanis mindig nagy szokása volt, hogy magát leselejtezett kínai alsóneműnek álcázva főnixmadárként támadjon fel az éppen aktuális világversenyen, az ellenfelek félrevezetése és a szurkolók beetetése már-már olyan szinten beépült a kollektív olasz futball-lélekbe, mint a kérlelhetetlen bekkelés, vagy az egyedülálló taktikai manőverezés. Hogy miért jut ez éppen most az eszembe? Európa-bajnokság előtt állunk, vagy mifene, a talján csizma pedig lassan bokáig gázol a fekáliában, nincs ma épeszű ember, aki akár egy csak egy rozsdás félkrajcárt is áldozna Prandelli legénységének üdvözüléséért. Nem szól mellettük egyetlen komolyan vehető érv sem, a calcio velejéig rohadt, miközben azért a fejétől is bűzlik, az olasz kupacsapatok pedig évek óta magától értetődő természetességgel hullanak ki az európai kupák küzdelmeiből. És mégis, szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy az olaszok ellen mindenki vért fog pisálni a kontinensviadalon, sőt, a magam részéről azt sem tartom kizártnak, hogy az össznépi önsajnálatnak egy egészen katartikus végkifejlet adja majd fel az utolsó kenetet - tűri fel ingujját jamiesson_, mai vendégszerzőnk, majd nekifeszül a klaviatúrának, de amúgy emberesen.

Érdekes az a hangulat, amit érzékelünk a sajtóból az Európa Liga kapcsán. Szakvezetők, játékosok, szurkolók nem ritkán úgy magyarázzák az ebben való részvételt, mint valami állatoktól elkapható nemi betegséget. Enyhébben fogalmazva, azt tapasztaljuk, hogy a kisebbik európai kupa résztvevői legalábbis igyekeznek megnyugtatni szurkolóikat, hogy azért igenis fognak futballozni. Míg a Bajnokok Ligáját senki nem kérdőjelezi meg ilyen szempontból, az EL kapcsán sokakban felmerül a kérdés, hogy melyik csapatot mi ösztönzi arra, hogy minden tőle telhetőt megtegyen a kupában való sikeres szereplés érdekében. A megmaradt 32 csapat és annak játékosai különféle klubszintű és egyéni motivációkkal állnak a tavaszi folytatáshoz. Beharangozandó a mai mérkőzéseket, azt kíséreltük meg összegyűjteni, hogy bennünket mi érdekel ebből az egészből. Nagy horderejű következtetéseket nem szándékoztunk levonni és nem is magyarázzuk meg magunknak, hogy miért nézzük,  mert ezek nélkül is valóban van jó néhány figyelemreméltó dolog. Tapasztalatszerzés, figyelemfelkeltés, feledtetés és presztízs a választék legjava.

Megkaptuk a várt kiváló meccset, csak nem onnan, ahonnan számítottunk rá, hanem keletebbről. A Szentpétervári szomszédvári rangadón eggyel több gól és eggyel több futballcsapat is volt a pályán, mint Milánóban, ahol a bámészkodó turistacsoportra hajazó Arsenalt történelmi verésben részesítette a semmi különöset nem csináló, a szokásos game plannel pályára lépő Milan.

A valaha látott legrosszabb Arsenalban valóban csak Van Persie ért valamit, de az ő játéka is csak arra volt elegendő, hogy a parádézó milánóiak közé beállhasson Abbiati is, aki egy lövésénél és egy fejesénél is nagyot védett. Ezen kívül csak elmarasztalni lehet az összes londonit, legfőképpen Wengert, akiről halvány fogalmunk sincs, mi volt a szándéka. Hajtás után meg is tesszük. Elolvasom »

Végre a magyar olvasók is kezükben tarthatják azt a kötetet, amely a 13. és 14. századok egyik legnagyszerűbb gondolkodója, a méltatlanul feledésbe merült Rajnai Arsenius életével kapcsolatos egyetlen fennmaradt történetet meséli el. A Meazzai Szent Józsefben tett látogatásról az észak-itáliai kolostor évkönyvei is tesznek említést, de részletesen csak ez az az ismeretlen vesztfáliai szerző számol be erről az eseményről, akire feltehetőleg tévesen csak Kölni Magisterként szoktak hivatkozni. Arsenius, a Gislandonus (a mai Islington) mellett épült Szent Emeritus apátság vezetője 1312-ben tett látogatást Milánóban, ahol az egyik kiemelkedő helyi kolostor prépostja, nevezett Labrói Maximiliánusz folytatott vele tudományos párbeszédet. Mivel más forrásból nem ismerjük ezt a látogatást, és mivel a narrátor bevallottan elfogultan ír, fenntartással kell fogadnunk az elénk tárt eseményeket, hisz némely szövegkritikai kutatások elképzelhetőnek tartják, hogy saját gondolatait adta az akkoriban nagy tekintélynek örvendő szerzetesek szájába. Ettől függetlenül még egyszer fontos hangsúlyoznunk, hogy egyedülálló műről van szó, hiszen egy homályba veszett, legendás tudóst mutat be az olvasónak.